Budapesti Orvosi Ujság 1929. január-december I-II. [antikvár]

XXVll. évfolyam_ Budapest, 1929 január 3. 1. szám BUDAPESTI ORVOSlitt Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorlóorvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csiitörtökön, legalább két ív terjedelemben. SZERKESZTI: Dalmady Zoltán dr., egyet. c. rk. tanár és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. (Belgyógyászat.) Darányi Gyula dr., egyetemi nyilvános rendes tanár. (Laboratóriumi diagnostika.) Farkas Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyet, magántanár, az Apponyi»Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyet, magántanár, kórh. főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Hasenfeld Artúr dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. (A vérkeringés betegségei.) Holitsch Rezsó dr., az Apponyi»Poliklinika Röntgensintézetének vezetője. (Röntgenologia.) Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. (Törvényszéki orvostan.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyetemi c. rk. tanár a Rókus.kórház szemész.főorvosa és Csapody István dr., egyet, magántanár, közkórházi főorvos. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Apponyi.Poliklinika igazgatója. (Sebészet.) Molnár Béla dr., egyet, magántanár. (Az emésztés és anyagcsere betegségei.) Moreili Gusztáv dr., egyet, magántanár. (Stomatologia.) Okolicsányi-Kuthy Dezsó dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. (Tüdótuberculosis.) Rejtó Sándor dr egy. magántanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr., kórházi főorvos. (FüU, ort-, gégebetegségek.) Rigler Gusztáv dr. egyet. ny. r. tanár. (Egészségtan.) Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, gyermekmenheiyi főorvos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi=Poliklinika főorvosa. (Bőrgyógyászat.) FELELŐS SZERKESZTŐ : TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SEGÉDSZERKESZTŐ : FÖLDES ALADÁR dr. Eredeti közlemények. A debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem belklinikájának közleménye. (Igazgató: Csíky József di-., egyetemi iiy. r. tanáv.) A Calmette-féle védőoltás szerepe a tuberculosiselleni küzdelemben. Irta*: Keller Ferenc di-., klinikai tanársegéd. Annak a sikertelen küzdelemnek, melyet az orvostudomány évtizedeken át folytatott a tuberculosis elleni immmiizálás terén, a fooka azon körülményben keresendő, hogy a tubereulosi,snál lényegesen más immunbiológiai folyamatokat találunk, mint a legtöbb fertőző betegségnél. Míg például a typhusos, a searlatinás beteg betegségének gyógyulása után válik immúnissá, addig a tuber-culotilois szervezet csakis addiij immúnis a reinfectióval szemben, amítj Ijeteg. Ez az úgynevezett infecHós immunitás, mely sarkalatos pontja u tuberculosis elleni immunizálásnak. Az infectiós immunitás tanainak alapját K. Kocli alapvető kísérlete vetette meg, mely „Koch-pluienomen" neve alatt ismeretes. Ennek lényege a következő; Ha egészséges tengerimalacot subcutan tuberculosis-bacillusokkal inficiálunk, az állat az infectio helyén tályogot kap, mely csakhamar exulcerál s a tályog nem gyógyul az állat elpusztulásáig; a környéki mirigyek megbetegedése után a fertőzés általánossá válik. Ha ugyanezt az állatot az infectio generalizálódása után reinficiáljuk, akkor a reinfectio helyén is kap abscessust, mely a primaer infeetióhoz hasonlóan hamarosan kifekélyesedik; ez a reinfeetiós ulcus azonban rövidesen gyógyul, anélkül, hogy a környéki mirigyeket megbetegítené, illetve hogj' generalizálódna. Ezen fundamentális kísérletre é])ítették fel CalmsUe és Guérin, Bömcr, Kram, Groxz és Voll;, llmnburytr az infectiós immunitás tanait és megállapították, hogy csnt rtcíii', cíő és i'inííeiis iu&cr-culosixhacillu.iok állal előidézett specifilüis folyuDmt Vépes a szervezetet megvédeni a reinfectióval szemben. Ezt a védelmet a tuberculosisbacillusokuak a szervezettel való symbiosisa, illetve az általuk előidézett beteg góc szolgáltalja, mely jnegszünik, ha a folyanuit gyógyul. A mechanismus magyarázatára végzett, kísérletekből az tűnik ki, hogy a védelem oka a fokozott phagoeytosison kívül a szervezet tuberculolysises képessége, mellyel i'el tudja oldani és ezáltal hatástalanná tudja tenni a tuberculosisbacillusokat. Az infectiós innnunitás tanának birtokában a kísérletezések tömege indult meg élő baeillusokkal való immunitás eléréséi'e. Hovin-, humán-, hidegvérű törzsekkel óhajtottak a kísérletezők eredményt elérni. Ezek közül talán a legjobb eredményt Bchring érte ¦ el szarvasmai-hákon 6oroii«cci)i-jával, mely élő huniantörzs. Az állatok úgy a mesterséges, mint a természetes infectióval szemben immúnisak voltak. Hogy eljárása mégsem terjedt el, annak oka aliban keresendő, hogy egyrészt az élő, virulens humantypusú bacillusok ki- • A deljrcceiii Ürvüsogyfaíiletben 1Ü2S novcniljuv iiú U áii taitott előadás.