Fotóriporter különszám [antikvár]

Részlet a lapból: "Déli két óra lehetett. Álltunk a Hegyaljai út és Alkotás utca sarkán, az Aranyhíd vendéglő előtt, és azzal búcsúztunk, egymás szavát alig értve a zajban, hogy hamarosan folytatjuk a munkát. Ez 2002. április 26-án, pénteken történt. Aznap délelőtt újból átnéztük a kiállításra szánt fényképeket. Némelyeket kihagytunk, másokat betettünk. Csak a jobbnál is jobb kapott kegyelmet. A bőség zavarával küzdöttünk, ahogy a közhely mondja. Nagy kiállítást terveztünk, olyan igazit, amilyet a hatalmas életmű megérdemel, amely méltó módon mutatja be a mester emlékezetes kezdeményezéseit. Szíves volt, ugyanakkor körültekinthető és határozott. Minden művére emlékezett. Némelyiknek elmondta a sorsát, születését, fogadtatását, sikerét vagy érdemtelen mellőzését, s hogy mitől jó, mi a hibája. Keményen, már-már kegyetlenül elemezte műveit. A legkisebb hiba sem kerülte el a figyelmét. Értékrendszere szigorú volt és megfellebbezhetetlen. Az okos ellenvetést végighallgatta, a butaságra csak legyintett."