Tekintet 1998/4-5 [antikvár]

Pomogáts Béla Lírai univerzum Juhász Ferenc költői univerzuma különleges és személyes, a magyar lírának egy új változatát és lehetőségét mutatja. Nem illeszkedik költészetünk hagyományos fejlődési vonulatához, noha természetesen nem függetleníthető a folytonosságtól. A magyar vers, miként általában az európai, határozott verslogikai szabályok szerint épül, zárt és arányos szöveget mutat, amelyben csupán a tapasztalat és az invenció legfontosabb mozzanatai kapnak szerepet. Ez a vers analitikus: a költő válogat és komponál. Juhász „hosszú versei", költői eposzai ezzel szemben szintetikusak: költőjük a teljesség valamennyi - vagy megközelítőleg valamennyi - elemét sorakoztatja fel, ezeknek ad nevet. Két különböző lírai típusról van szó tehát. A szintetikus alakzat általában a keleti költészetből (az óindiai eposzból, az Ószövetségből, a finnugor mítoszokból, a Kalevalából, a türk és kazah hősi énekekből) ismerős. Feltűnőek Juhász költészetének és a finn-ugor archaikus örökségnek a kapcsolatai: a Szarvas-éneket elemezve többen is rámutattak ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságára és termékenységére, és hasonló nyelvi vagy szerkezeti kapcsolatokra lehet találni a Gyermekdalok, az Anyám, a Halott feketerigó, a Fűszál-éposz, A megváltó ihlet halála, a Krisztus levétele a keresztről és a Qalapagos című nagyobb eposzi művek szövegében is. A szintetikus modellnek nemcsak az ősi keleti örökségben vannak forrásai, hanem a modern költészetben is. Juhász maga arról beszél, hogy a költészet hivatása az összefoglalás: „Igen, jó lenne (és kellene) - olvassuk egy régebbi, Válaszok a költészetről című írásában - hatalmas összefoglalását adni versben minden tudásnak és létezésnek hiszen a lírai összefoglalás semmiképpen sem azonos a természettudományival vagy filozófiaival. A líra: összefoglalás." Az az enciklopédikus lírai igény szólal meg itt, amely a modern európai és amerikai költészetben is tapasztalható. Ezra Pound, T. S. Eliot, Saint-John Perse terjedelmes verskompozíciói és az amerikai avantgarde költők Ginsbeig és Corso 7