Rádiótechnika 1975. december [antikvár]

Részlet a könyvből: "Aki csak egy kicsit is szívén viseli amatőrmozgalmunk sorsát és tevékeny részese az éterbeli munkának - tehát aktív megfigyelő vagy adó amatőr - örömmel üdvözölte a három évvel ezelőtt létrehozott éterfelügyeleti szolgálatot. Amint azt megírtuk, abban az időben már tarthatatlan és megengedhetetlen volt at a "fegyelem" ami az éterben elburjánzott és a mindennapi munka kísérője lett. A jobb érzésű amatőrök nem egyszer panaszkodtak a "hangvételre" és arra a módszerre, ahogyan az egyes állomásokon az éterben "dolgoztak". Mindannyian éreztük, hogy tenni kell már valamit, mert ha idejében nem vetünk gátat ennek az "új irányzatnak", az egész magyar rádióamatőr társadalom jó hírnevét és nemzetközi megbecsülését kockáztatjuk. Az éter olyan "templom" - mondta volna Petőfi - ahová nemcsak fényes cipővel, de mezítláb is be szabad lépni, persze csak tisztára mosott lábakkal. Egyesek - mint ahogy azt a sajnálatosan sok rossz példa mutatta - nemcsak erről a rituális tisztálkodásról feledkeztek meg, hanem alkalmasint a belépés előtt a szájukat is elfelejtették tisztába tenni, úgy hogy ami azután abból áradt az csak fertőzte az éter patyolat tiszta hullámai. Egy szó, mint száz - ezt nem lehetett tovább tűrni!"