Magyar Zsidó Szemle 2. [antikvár]

SZECSI JÓZSEF A másál a Bibliában és a korai zsidó irodalomban 1. Példabeszéd a héber Bibliában' A héber Biblia nem tesz különbséget a parabola, az allegória és a fabula szavak használata között. A másál különböző alakjainak, valamint az allegóriának és a fabulának az illusztráció és az oktatás a funkciója. Az összehasonlítás lehet explicit és implicit. Történhetnek kijelentő vagy kérdő mondatok formájában (pl. Példabeszédek 26, 1; 27,4). Példabeszédek 26,1: „Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz." Ha rövid történetté fejlődik, akkor általában értelmezés, illetve magyarázat járul hozzá. A történeti példabeszéd gyakran indul az „akkor", „amint" kezdettel. Kifejezéseit a mindennapi élet tapasztalataiból meríti, és általában egy lényeges pontot emel ki (pl. Náthán példázata: 2 Sámuel 12,1-5; a tekoai asszony megmaradt fia: 2 Sámuel 14, 5b-7; megszökött fogoly: IKirályok 20, 39-40; a terméktelen szőlőskert: Izaiás 5,lb-6; az okos földműves: Izaiás 28,24-29). Náthán példázata (2 Sámuel 12,1-5): „1. Akkor az Úr elküldte Náthán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: Egy városban él két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. 2. A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt. 3. A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgy hogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyérből és ivott a pohárból. Az ölében aludt s olyan volt, mintha a lánya lett volna. 4. Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett. ' Encyclopaedia Judaica. 1972, XIII. 72-77.