Magyar Tudomány 2013/8. [antikvár]

Vámbéry Ármin halálának 100. évfordulóján BEVEZETŐ Hazai György Fodor Pál az MTA rendes tagja az MTA doktora, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Történettudományi Intézet igazgatója [email protected] A magyar közvélemény által világpolgárnak kikiáltott Vámbéry Ármin a kiegyezés és az első világháború közötti időszakban minden kétséget kizárólag az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb emberének számított. Személye és mindaz, ami körülötte történt — a napilapoktól kezdve a kor élclapjáig, a Bonszem Jankóig— a sajtó állandó témája volt. Szerteágazó tudományos és közéleti tevékenysége folytán életútjának minősítése mindmáig tág keretekben mozog. Ezek közül a sorsot merészen kihívó keleti utazó titulusa tűnik mindmáig talán a leggyakoribbnak. A keletkutatás művelői természetesen tudományos munkásságának különböző területeit emelik ki. De minősíti őt a Kelet egykori történetével és politíkai összefüggéseivel foglalkozó kutatók egyre szélesebb tábora is. Ök - egy modern terminussal élve - az első közelés közép-keleti szakértőt látják benne. Az India körül kirajzolódó lehetséges orosz-angol konfliktus („ The Great Game") magától értetődővé tette a közbülső területen fekvő, török népek lakta Közép-Ázsia és Af- ganisztán megismerését. Vámbéry munkásságának arciJatát ezért markánsan meghatározta 1861—1864-ben tett, és akkor világszenzációnak számító közép-ázsiai utazása, mely során bejárta az ismereden Turkesztán rettegett rablói által uralt Híva, Buhata és Szamar-kand városait, majd a kényszertől vezérelve Afganisztánon át visszatért Perzsiába. Az Akadémiánk által támogatott kutatóút eredeti célja a magyarság keleti kapcsolatainak kutatása, s a Kőrösi-Csoma Sándor által megkezdett munka folytatása volt A sors azonban úgy akarta, hogy a fiatal kutató tudományos tevékenységében Közép-Ázsia korábbi múltjának és akkori jelenének feltárása a továbbiakban is, lényegében egész élete folyamán meghatározó szerephez jusson. Tudományos munkássága hatalmas teret fogott át. Ebben természetesen fontos helyet kapott a magyar-török nyelvi kapcsolatok kutatása, mely a magyar nyelv török vagy finnugor eredetét eldönteni hivatott nagy nyelvészeti vita, az úgynevezett ugor—török háború szóban és írásban zajló, több évtizedes 898