Bővebb ismertető
Csurka István: A szenvedő alany imperializmusa (I.)
A kahalról a lengyel- s később oroszországi zsidóság egyedülálló s páratlan szorítású együttélési formájáról, mondhatjuk, rendszeréről Alekszandr Szolzsenyicin könyvének, az Együtt I. kötetének megjelenéséig nem sokat tudott a történelem és a politika összefüggései iránt érdeklődő, gyérülő számú közönség.
Azt pedig, hogy a kahal a XIX. század végétől kezdve átindázott Észak-Amerikába, és onnan visszakúszva Európába a XX. század végén a szovjet uralom alól felszabadult országok átalakításának, rendszerük kimunkálásának rejtett, titkos szervező ereje lett éppen akkor, amikor ezek a társadalmak a nyugati felzárkózás álmát álmodták, nemhogy kevesen tudják, de még kevesebben fogadják el, és sokan nevetségesnek is tartják. Különösen vonatkozik ez arra a Magyarországra, amelyik a Nyugat-követés élországának van kikiáltva, de amelyben a kahal uralma a legerősebben ütközik ki.
Kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. 1934-ben született. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta.
A rendszerváltás idején aktívan részt vett a monori, illetve a lakiteleki találkozó munkájában, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1
993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.