Bővebb ismertető
Részlet az 1. számból:
Éjfélkor
Az óra elütötte az éjfélt. A poharak összecsendülnek, a lámpa kialszik. A jókedvnek most kellene a forrponthoz érkeznie, de mikor meggyúllad a villany, sápadtabbak vagyunk, mint az előbb; izgatottak, majdnem ijedtek. Tudjuk, hogy történt valami. Nem körülöttünk: bennünk. Egy pillanatra megéreztük az Időt, amelyről egy éven át megfeledkeztünk.
Új év! Úgy mondjuk, olyan izgatottan és rekedten, mintha azt mondanánk: új élet. Lázasak leszünk a mámortól és a reménykedéstől. Miben reménykedünk?...