Uj Idők 1926. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az 1. számból: A Lánszky-motor Első rész: Babilon leánya I. Végre jelentkezett a központ - Kérem 179-97-et! - Mással beszél. Lánszky enyhén káromkodott és az asztalon fekvő számadásokban kezdett lapozgatni. A feleségével akart beszélni, még pedig sürgősen. Márta künn volt Ujpesten, a Lánszky-gyártelepen álló lakóházban. Délután asszal bucsuzott el az asszonytól, hogy egypár napra Berlinbe szalad. Hogy megint a Lánszky-motor dolgában, azt már nem merte bevallani; félt attól a gúnyos mosolytól, amely mindig meggörbítette az asszony szája szélét, valahányszor szóba került az ő hires motorja. Lánszky tudta, hogy a felesége ma estére valami táncmulatságot rendez, de ők ketten megszokták már, hogy egymástól függetlenül intézzék a dolgaikat. Korábban jött be a városba, a vonat indulása előtt még valami elintézni valója akadt a gyár városi irodájában. Gépbe is mondott egypár levelet, de a gépíró-kisasszonynak vőlegénye volt és olyan kétségbeesett arccal sandított a falióra felé, hogy Lánszky végre is hazaküldte. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy Mártának talán valami kommissiója lehetne Berlinben. A prém, esőkabát és keztyű ott olcsóbb. Megint kezébe vette a kagylót - 179-97! A telefon ezúttal kajánul trombitál. Két perc mulva: - Most sem szabad még a 179-97?