Képes Sport 1964. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Lépést tartva a világgal Az új esztendő első napja a szeren-csekivánatok ideje. Sportembernek kívántatnánk e nagyobb szerencsét, egy sikeres olimpiai szereplésnél? Aligha, Kivánjuk íiát, hogy minden Tokióba utazó magyar sportoló jó szerencsével járjon a XVI. nyári olimpián. Igen, az 1964-es esztendő az olimpia ¦éve. A nagy készülődés, a kemény munka, az utolsó simítás, a lázas izgalom, a hatalmas versenyek esztendeje. Ennék jegyében, s ennek tudatában készülődik a sportvilág. Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, Svédországban és Csehszlovákiában. a (elszabadult volt gyaiTaato-kon és a volt gyarmattartók országaiban, ott, ahol ősi hagyományai vannak a sportkultúrának és ott, ahol most te-remük meg ezt a kultúrát, egyszóval az egész világon, az új évet, az olimpia esztendejét egyforma örömmel köszöntik a sport barátai. Az olimpia eszméje, a béke legszebb gondolata. Éppen ezért hódított az olimpia eszméje, ezért vált a huszadik század egyik legszebb ideájává. Egyforma örömmel köszöntjük az olimpia évét Ez az egyöntetűség nem csupán külszín, nem olosó máz, ennek a közös örömnek mély eszmei tartalma van. Az olimpia, a nagy találkozások ideje, a sport legjobbjainak nemes vetélkedője, a békésen élő világ színpompás demonstrációja. A Nagy Találkozás a béke legtisztább igenlése, ígérek és színeseik, különböző világnézetű emberek nagy és nemes csatározása — a béke mezőin. Örömmel, s lázas buzgalommal készülődünk mi is, magyar sportemberek. A lázas buzgalom nagy erőfeszítést, sok munkát, becsületes helytállást jelent (T^ehéz hétköznapok várnak legjobb sportolóinkra. Hétköznapok következnek, amikor csak a verítékes munkának van igazi ibecsülete, hétköznapok, amikor nem csattan taps, s nem hangzik buzdítás. A szurkoló ilyenkor csak néma szemlélő marad, együttérzése nem hallatszik az edzőtermekbe. Hyenkor érmek, s dijak helyett újabb edzésadagok következnék, s azt is teljesíteni kell. Sokan, nagyon sokan kutatták már a sport szépségeit, megírták nem egyszer a bajnokavatás remek pillanatait, a célbaérés törtmásodpercét, az utolsó asszó izgalmát, a döntő kosarat, a tusst, a gólt És ez mind valóban szép volt De milyen nehéz megénekelni azt az utat, amely elvezet ezelthez a felemelő pillanatokhoz? Pedig ez az lút is szép. Kérdezzék meg a súlyemelőt, milyen érzés, amikor újabb kilóval növeli a súlyt és sikerül az emelés? Kérdezzék meg a tornászt, milyen érzés, amikor végre sikerül az új gyakorlat? Kérdezzék meg a futóatlétát, aki újabb másod- vagy tizedmásodperceket faragott le idejéből; milyen érzés? A válasz ínindnyájuk részéről: boldog vagyok! Igen, mindig ez: boldog vagyok. Ez a boldogság, ez az öröm a sport igazi arca. A nagypapák szívesen emlékeznek ifjúságukra. Amelyiküknek van valami sportélménye, bizony arra emlékezik legszívesebben vissza. Talán azért, mert nincs ízebb, maradandóbb élmény ennél, aki megkóstolta a sport örömét, soha, soha nem felejtheti el. Mi mégis azt mondjuk: hogy mo.st legjobbjainkra nehéz hétköznapok várnak. S nem túlzunk. Egy nagy, felán minden , eddiginél nagyobb olimpiár-a kell felkészülnünik, s ez hatalmas feladat., A' jogos igények, s a jogos óhajok már elhangzottak. Voltak, akik jóslásokba is bocsátkoztak, néhányan (ilyenek mindig akadnak) túlzott reményeket táplálnak. Ki-ki vérmérséklete szerint várakozik. De legtöbben egyszerűen csak bíznak sportolóinkban, feltétlenül bíznak, vagy még inkább megbíznak bennük. És a hétköznapok nehéz óráiban kisérje őket hangos buzdítás helyett ez a feltétlen bizalom. Annak a biztos tudata, hogy az a közönség, amelyik .szereti őket a sportpályán, velük lesz az edző-teremben is. Ezer gondolattal, ugyanannyi féltéssel, nem számitón, de bízón — segítőszándékkal. 1964 nagy év lesz a sportban. Bizonyára régi csúcsok dőlnek majd meg, s talán új csUÍagok is feltűnnek. Az új és korszerű módszerek olyan csodákat szültek a sportban, amelyek joggal viselik a fantasztikus jelzőt. A szakemberek ma már arról vitatkoznak, hogy hol van a végső határ a sportban? És nem tudnak válaszolni. Nem mernek! Mert ki tudná megmondani, hol hol van a végső határ? Akik a nagy szavakat szeretik, így fogalmazták meg az elmúlt esztendőben: „A sportban a végső határ a csillagos ég! A csillagos égbolt, amit valóban ostromol az ember, s tegyük hozzá némi büszkeséggel; ebben a sportnak is van szerepe. A magyar sportolók kiváló feltételek mellett, jó szakemberek irányításával készülődnek az olimpiára. A sportmozgalom új szövetsége minden segítséget, támogatást megad a munkához. A konszerü feltételek megteremtésével lehetővé válik a nyugodt, szakszerű munka. Mindnyájan bízunk abban, hogy a nagy nekilendülést majd siker koronázza. Olyan siker, amelyre méltán leszünk büszkék, amelynek lelkesen tapsolhatunk és örülhetünk az új esztendőben. És ez a munka megalapozza sportmozgalmunk további fejlődését Az új szövetség alakuló kongresszusának határozata így fogalmazta meg: „Á sportmozgalom fejlSdésének egyik legnagyobb serkentője az eredményes élsport, amely lépést tartva a világ sportjának fejlődésével, dicsőséget szerez hazánknak, örömet a szurkolók növekvő táborának és lelkesíti az ijjúsá-got." E gondolat már túlnő egy sikeres, olimpiai szereplésen. E mögött egy egész nép sportkultúrájának emelése húzódik meg. Egy egészséges, szép ifjúság testí kultúráját feltételezi. E felemelő szép gondolatnál szebbet .nem adhatnánk az új esztendő első !napján. Váljék hát valóra eme szép szándék. I magas színvonalat, íiogy nagyon sok viadalon valóban Jó irnmú, érdekes, izgalmas játék lolyt, s íiogy egyik-másik c&apatunlcban — őszinte örömünkre — biztató tervszerűen kereste, alaJcította {Hogy ez a !övöben „Í'H csapatát az 1984-es bajniiki év- lesz, biztositék rá a S.;«« re Számos edzínél megint csak íszinte önJcritlkája, de ?í."' - őszinte örömünkre - oiraaio „a" PONT volt íontos, n^g kö- tóbb az hogy egy-két kat láttunk? Nyáron a -Ferencváros ibajnok-sága, előzőleg pedig számos remek játéka dobogtatta meg a szurkolók százezreinek szívét, ősz végén pedig a Győri ETO bravúrja nyomán lelkesedett az ország íutballszurkolóinak óriási tábora. És tapsoltunk a sok te-Ihetséges, fiatal játékosnak. Korsósnak, Majornak, Jucsovnak, Kovácsnak, Juhásznak, Miha-lecznek, VargánaJc, meg a többieknek. Akiknek a nevét tulaj- ____________________ donképpen ebben az idényben' len MTK kivételével — sorra árán is A védekező futball el- őszi idény végén.) Tény és Lu terjed&e ugyan v,iláglelenség, póíoIJiataíton és nélkülözS de ez sem lehet mentség sok ed- len jdtékos nincs. Ezt remélk zőnk számára. Akik egyébként tőleg azok is tudomásul vm — némi túlzással — nem a az új esztendőben, akik 2 4—2—4-eB, hanem a 6—2—2-set, bérellnek érezték helyüket a w vagy a 8—2-set játszatták. logatottban. Egyetértünk a sa Világviszonylatban egy-cgv y^gi kapitánnyal, hogy otízág futballsportjának ;helyze- lehet az országok közti mérks. tét a válogatott csapat szerep- ¦ lése, meg az élvonalbeli klub-osapatdk nemzetközi eredményei szalbj» meg. E «dntetben sem lehelünk teljesen elégedettek. Klubcsapataink — az egyet- MÉRLEGEN A MUGYAR FUTBRLL új évet kezd a magyar sport, s benne természetesen a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás. S ha most, az új esztendő elején gyorsmérleget akarunk készíteni futballspartunk elmúlt 12 hónapjáról, s elSrepillantúnk a scTonkövetkező tizenkettőre, a pozitív és negativ jelenségek szinte kaleidoszkópszerúen villannak emlékezetünkbe. Minden ország labdarúgó-sportjának értékét, igazi rang- I g bajnokság szInYÖmk^ a bajnoki küzdelmek sorozata adja meg. A Nemzeti Bajnokság I. osztályától egészen a kerületi és járási bajnokságokig. Ha megfelelőek az alapok az alsó osztályokban, nyilvánvalóan elég magas á színvonal az NB II-ben, az NB I/B-ben és az NB I-ben is. Nos, az elmúlt naptári év és benne az 19a2/83-as bajnokság tavaszi idénye, meg az őszi, egyfordulós bajnokság azt bizonyította, hogy átszervezett, megerősített bajnoki rendszerünk (itt elsősorban az NB 1® felállítására gondolunk) biztosítani tudja újabb, nagyszerű csapatolc feltiirését. új tehetségek élvonalba .kerülését, a színvonal további emelkedéséi. I ismerték meg a szurkolók. Egy olyan bajnoki „féHdény"-ben, amelyliein nem voltak kiesők, s az első helyezettek — nemcsak az OT I-ről beszélünk most — ntkin látható izgalmas küzdelemben vívták ki .bajnokságukat. S bár a bajnoki cím ezútt.^1 nem jelemtett feljebb-iutást mégis mindegyik bajnokcsapat nagyszerű teljesítményére. Giálolnánk persze futballspor-lunk továbbfejlődéséi, há elhallgatnánk a 'h,ibákat, vagy szépítenénk bizonyos — egyáltalán nem kedvező — tényeket. Mert, többek kőzött, tény az. hosv egynéhány csapatunk félkészülése nem bizonyult megfelelőnek. Erőnléü hiányosságok mellett (gyakran láttunk komolv taktikai és súlyos technikai hi-bá:kBt. Élvonalbeli — köztük sokszoros válosatoll — játéko-sídc ol.vkor csak lézengtek a oá-lyámi másko^ '.'.extraklpsszils"-nak tartott 'hátvédo^k és fedezetek h-'jmeresHő hibiíkat követtek el. a csat,4rt>k pedís in—12 méterről szinte a szögletzászlót lőtték le. Nem vitás, hogy a hibákat résaben a kellő technikai képzettség hiánya, részben a nem megfelelő életmód okozta. És itl bizony még élvonalibeli edzőink Idizül is jónébányan követtek el mulasztást. Nem követelték meg fiaiktól elég határozottan — és nem ellenőrizték — a lelkiismeretes felkészülést, a technikai fogyalékoasáaok rendszeres javítását A tavaszi-őszi bajnoki rendszerre való áttérés következtében egyfordulósra kiirt küzdelemsorozat — kiesők nélkül! — elvéreztek a különféle kupaküzdelmekiben. a kétes értékű portyamérkőzések ei-edményei pedig nemegyszer fejbekólintották a hazai labdarú'^ barátait. Nagyválogatottunk múlt évi játéka és eredményei is többször okoztak Jiellemellen, nránl kellemes meglepetést. Igaz, hogy az NDK-val szemben (verejlé- —----s kezve és nem kis szerencsével) bűszhe >elietj továbbjutottunk a Nemzetek Kupájában. Igaz, hogy legyőztük a dánokat, az osztrákokat és — idegenben — a németeket, döntetlenre játszottunk — ug.vancsak idegenben — a walesi, a csehszlovák és a szovjet válogatottal. És igaz, hogy csak két vereségünk akadt (a svédektől és a jugoszlávoklól, mindkettőtől idegenben). Kilenc mérkőzésből tehát ílármat megnyertünk, négyszer döntetlenül végeztünk és csak kétszer kaptunk ki. Így a megszerezhető „pontok" 85,5 százalékát gyűjtöttük össze. Gólaránvunk .is erősen pozitiv: 18:13. (Olimpiai válo,eatottunk teljesítményével — róluk most röviden — elégedettek lehetünk.) Válogatottunk eredménysorozata — meggyőződésünk —. szebb lett volna, ha klubed-zöink az eddiginél zésekre a legutolsó bajnoki h^ mák alapján válogatni. lUetvt ezt mi inkább igy mondjuk: nem csak az utolsó /ormáfc alapján kell válogatni, de azokat minden körülmények között /i. gyelembe kell venni. Akadt tavaly sokszoros .válogatott csatár — nem is egy -., aki klub-csapatéban sorozatosan gyengéi játszott, a válogatott szakvezetés mégis igöresösen ragaszkodott hozzá. Ilyen hibákat ez idén remélhetőleg már nem lapasztalunk. A szövetségi kapitány szerint mindenki t/izta fehér lapfal vág neki az 1964-e.'; esztendőnek. Szeretnénk, ha ezeken a tiszta lapokon nemcsak a játékosok formája {hány rossz kapuralövés, mennyi jó átadás, milyen állóképesség stb.), hanem a pályán kívüli magatartása, erkölcsi „formája" is szerepelne. A nagyválogatoltnak nemcsak a franciák elleni kél mérkőzése (a Nemzetek Kupájáért) fontos, ihanem a többi is. Olimpiai válogatottunk ugyancsak nagy feladatok előtt áll ebben az évben. Még kél selejtező mérkőzés és aztán — remélhetőleg -az olimpia. Ifiválogatottuntaiak pedig a hollandiai UETA-lor-nán kellene kicsit helyreállítania a legutóbbi években kissé megtépázott tekintélyéi. Végül ennyit Usbi az edzőknek arra, hogy különféle rendszerbeli, taktikai és összeállításbell változatokat kipróbáljanak. Ezzel a lehetőséggel viszont az NB I-ben alig egy-két edző élt. A legtöbben csak kényszertől, sérülések, ; több támogati^: adtak volna a szövetségi kapitánynak, ha a válogatottban szóba jövő játékosaiktól megkövetelték volna bizonyos technikai alapelemek {fejelés, kél-lábasság, kapuralövés) elsajátítását, ha az edzéseken jobban törekedtek -volna az egyéni foglalkozásra. A válogatott csapa; egyik vagy másik csatárának nyilván nem a válogatott edzésein kéli gyakorolnia ballal, ka-letSiéret adott Pásból, a kapuralövést. Mint - • ^ ahogyan egyetlen viálogatott hátvédei vagy fedezetet sem a szövetségi katiitányjiak kell megtanítania arra, hogyan vegyen le egy félimagas, erős labdát. Ai. persze már a kapitány hibája volt, hogy egy-két játékosában indokolatlanul bízott, még hó- iOerBlátók a hibák felsorolása ellenére. Elsősorban azért, mert tehetséges játékosanvagimk van^ Másodsorban: kiváló szakemberekkel rendelkezünk, akiknek persze — klubvezetőik segítségével — többet kellene produkálniok, mint az elmúlt években. Harmadszor a legfelső sportvezetés határo-zott intézkedése biztosítja a megfelelő, zavartalan felkészülést a tavaszí idényre. Negyedszer: a szurkolók 1364 tavaszán nyilvánvalóan újult érdeklődéssel fordulnak kedvenc sportáguk felé és újra nagy törne-pefcben lepik el a pályálc'nézd-terét. És ez idén tnir nemcsak nézők lesznek, hanem — mínf a nevükben benne van — szurkolók is. Szűcs Liszlá