Katholikus szemle 1910. január-december [antikvár]

Részlet: ERKÖLCS ÉS ISKOLA. Az erkölcsi nevelésnek természetes talaja, tulajdonképeni otthona acsalád.Azokat a láthatatlan oszlopokat, melyek egész szellemi és erkölcsi életünket hordozzák, a családi nevelés fekteti le. Van abban igazság, amit De Maistre mond,hogy az erkölcs az emberben sokkal korábban és gyorsabban alakul ki, mint ahogy azt közönségesen véljük. Miként midőn valamely új épületbe a díszítő, a szerelő lép, az építész maga már visszavonult, úgy midőn a tanítás kezdetét veszi, az erkölcsi nevelésnek már befejezettnek kellene lennie a jellem kialakulása által a családban. Ezért De Maistre hibáztatja azon szülőket, akik ahelyett, hogy megérlelődni és megerősödni engednék a jellemet a családi gondozás alatt, gyermekeiket sietve küldik az iskolába, ahol bölcsekké, tudákosakká képezik őket, mielőtt emberekké nevelték volna. Tagadhatatlan, hogy az iskola ferde irányzatával nagyban veszélyeztetheti a szülők által nyújtott erkölcsi nevelést. Már maga az a körülmény, hogy a gyermek a család tiszta légköréből az iskolába kerülve a tömegbehatás megmételyezéseinek, a rossz pajtáskodás kísértéseinek van kitéve, megrendítheti a gyermek erkölcsi életének alapjait. De mivel a szülők nem lehetnek el iskola nélkül, mivel a családi nevelés egymaga nem képes átszármaztatni a kultúra javait a gyermekre, épen az iskoláztatással járó veszélyek sürgetik, hogy az iskola legfőbb rendeltetését a családi erkölcsi nevelés folytatásában, legelső feladatát a gyermek jellemének ápolásában, fejlesztésében keresse.