Ifjúság és Élet 1928. szeptember 10.-1929. június 25. [antikvár]

Részlet:MAGTAE DliKOK !Magyar diákok!1928-as év olimpiásza újra világhírre emelte a magyart. Megelevenedett a régi idők hősies küzdelme, amikor a Duna-TiszaDrávaSzáva téres rónáiért küzdöttünk, amikor mongol-török-német ellen viaskodtunk. Győzött a magyar kar, a magyar kard, első lett a magyar akarat Európa népei között. A magyar ifjúság, a magyar cserkészek diadallal szerepelnek itthon, a trianoni szűk határok között, de az élen járnak a nemzetközi versenyeken is. A testi és szellemi olimpiász magyar voltunk életrevalóságát, tettrekészségét hirdeti egyaránt.Amíg a magyar név diadalokkal, elismeréssel környezve járja be a nagyvilág országait, addig a meggyötört magyarságot rabláncokba vert megszállók, a dicső hóditóki) remegve lesik minden nemzeti megmozdulásunkat, mert rosszul összetákolt épületeik, az ő ú. n. diadalmas államaik roskadoznak és düledeznek.Düledeznek, mert nem nemes, becsületes harcban, nem tiszta, fényes acéllal, hanem árulással, hátbatámadással szerezték azt. Az isteni igazságosság nem hagyja azonban bosszulatlanul az orvul szerzett zsákmányi. A káoszból, a zűrzavarból mindig jobbam és jobban látják a hozzáértők, hogy ez nem férfimunka volt. Trianon bukófélben van, a gyászleples Hungaría mindig jobban és jobban kitakarja arcát. Szabaddá válik az a nemes arc, melyet eddig eltorzított a fájdalom.Miért történt ez így ? Nem ismert bennünket a külföld, de mi sem ismertük eléggé hazánkat. Úgy vagyunk mi is, mint az édesanyjukat elvesztett gyermekek. Amíg élt, semmire sem méltatták, de, amikor eltemették, már látták, hogy mit vesztettek benne.Most már fáj a szívetek Erdély bérceiért, a székely mesemondók földjéért, ahol a nemere fagyos szele megkeményíti a férfiszivet, hogy az családjáért, falujáért, népéért, nemzetéért mindig kész a harcra. Torockó vidékén Jókai Áronja gyűjti össze a magyar feltámadásban bizakodó magyarokat. Munkács körül ott gyülekeznek a hűséges rutének, hogy együtt zokogjanak velünk a hős nagyasszonyért, Zrínyi Ilonáért és a bujdosó fejedelemért, a nagy Eákócziért, meg a magyar szabadságért.Hát a kuruc Kassa, Késmárk? Hisz ott most is bujdosók élnek, a késmárki szél mindig az ő izenetüket hozza. Majdnem négy millió rab magyar tárja Feléd segélyt kérő kezét és Te magyar diák, ifjú s leány nem akarsz segíteni ?! Á magyar hősök, a magyar nagyasszonyok lelke teljesen kihalt volna?!A magyar ifjúságban van erő, nemes akarat, csak napvilágra kell azt hozni. Ezt akarja az Ifjúság és Elet. Ismerd, hogy igazán szerethesd ezt a földet, melyet atyáid vére öntözött. Kutasd a múltját, keresd, akard a jelenét, hogy jövője legyen. Eégen csak a kard, ma a magyar kard, a magyar toll, a kiművelt magyar ész a jövő zálogai. A csonka ország fiainak nehéz a helyzete, de még nehezebb testvéreidé, a gúzsbakötött székelyeké, akik ott a végváron ma is úgy élnek, mint a török időkben, mert hitük, nyelvük, gazdagságuk egyai-ánt veszélyben van.Nem elég a részvét, rajtuk segíteni keU, mert ezáltal önmagunkon segítünk. Jöjj velünk magyar diák, ifjú és leány, olvasd, olvastasd lapunkat, amely a jobb jövő reményében a magyar hit, a nemzeti mult, a tiszta élet, a becsületes munka, a tudás fegyvereivel vértez fel Téged.