Világosság 1996. április [antikvár]

ÁPRILIS Igen, most már végképp elkerülhetetlen, amire hol finomabban, de inkább nyersen figyelmeztetnek: meg kell változtatnunk a Világosság tipográfiáját, s mindenekelőtt új, vonzóbb borítóra kell fölcserélnünk a mostanit. Az esztétikai fogyatékosságok mellett a formai kötöttségek is zavaróak. Most például semmi módon nem sikerült a borító ablakába eró'ltetni azt a címet, ami e számunk élére kívánkozott volna: kommunitarizmus. Szeretnénk hinni, hogy az olvasó világosan érzékeli szándékunkat: a politikai filozófia azon nyomvonalán próbálunk szilárdabb talajra találni, amelyró'l földerít-hetó'k a liberalizmus hagyományos felfogásának kiegészítései, más gondolkodási irányokkal való találkozásai. Ezért igyekszünk rendszeresen írásokat közölni a republikanizmus tárgyköréből, s ezért szorgalmazzuk a kommunitarizmus - a hazai publikációkban mostohán kezelt - irodalmát. A kommunitarizmusról pedig nemcsak azért szükséges többet olvasni (s tisztelt szerzőink: írni!), mert a liberalizmus modern politikai filozófiája ma aligha kerülheti meg a közösség eszményének újragondolását, hanem azért is, mert a rövid huszadik század utáni, az 199ü-nel kezdődő új korszakban - a szocialistakommunista politikai rendszer (a fogalomkapcsolás politikai és nem Ideológiai) bukása után - nyilvánvalóan megnő az érdeklődés a közösség eszményének, egyén és közösség viszonyának újraértelmezése iránt. A kommunitarizmus elmélete - Lánczi András találó megfogalmazását idézve - annak igényeként született meg, hogy megszüntesse a liberalizmus elméletének kettéhasadását, amelyet az emberi jogok abszolutizálásának és a közösség eszményének konfliktusa fenyegetett. Aligha vádolhatnak erőltetett aktualizálással, ha ezeket az eszményeknek a filozófiai tradícióit a mai magyarországi liberalizmus politikai praxisával is megpróbáljuk szembesíteni. Lánczi politikaelméleti tanulmánya egyébként abba a vitába is bevezeti olvasóját, hogy vajon szüksége van-e a liberális demokráciának filozófiai megerősítésre, az egyén történetiségének újradefiniálása nélkül egyáltalán meg lehet-e újítani a modern társadalma liberális társadalomelméletét.? Míg Lánczi szigorúan politikaelméleti megközelítéssel foglalkozik témájával, Ottó Kallscheuer már-már provokatívan politikai nézőpontból elemzi „az" amerikai neokonzervatív politikai gondolkodás és a kommunitarizmus viszonyát. És persze a német társadalomtudományét, amelyben - szerzőnk szerint - 1992-ben talán a kommunitarizmus váltotta ki a leghevesebb vitákat. Kétségtelen, igen praktikus az amerikai újkonzervatív politológus, Edward Luttwak kommunicarizmus-érdelc-lődése: e politikai filozófiai elmélet hosszú távon kétszeresen is veszélyesebb a kommunizmusnál. A kommunitarizmus ugyanis - így Luttwak - sem nem demok- '-¦iW í-'.rTf