Michaeliták [antikvár]

Minden impulzus, amely a szellem forrásából a Földre születik, csak úgy maradhat fenn élőn és gyümölcsözőn - a Kozmosz isteni rendjét, az ember földi fejlődését szolgálva -, ha az élő kapcsolatot eredeti forrásaival újra meg újra megújítja. Amennyiben ez nem történik meg, a Földre inkarnálódott szellemi impulzusra két igen komoly veszély is leselkedik: az egyik, hogy lassan, de biztosan "felhígul", és a lényegtelen elemek hangsúlyos ismétlésévé torzul, míg végül erejét vesztve feledésbe merül. A másik, hogy az adott korszak erőinek ketrecébe zárva lemerevedik, és mint kevesek által büszkén őrzött dogma, épp annak a feljődésnek épít gátat, amelynek kivitelezésére a Földre érkezett. Rudolf Steiner, az antropozófia megalapítója, egy olyan pillanatban lépett a világ elé, amikor az emberiség szellemi helyzete - ötezer évi sötétség és elszakítottság után - egy új inspiráció erejéből táplálkozva, egészen új irányt vett.