A világnézet kérdése és más tanulmányok [antikvár]

Ha ennek a kötetnek megjelentetése tisztán a magam egyéni ügye volna, talán előszót se kívánna, vagy, ha igen, legfölebb annyit kellene elmondania, hogy minden tanulmánynak magáért kell szólnia - valeat, quantum valere potest. Ámde az a sajátos helyzet, melyet a címlap - figyelmes olvasónak már magában is sokat mondóan - jelez, azt hiszem, nem engedi előszó nélkül a világba lépni a könyvet. Ezt a gyűjteményt hallgatóim adták ki, ők vették magukra a megjelentetés minden anyagi kockázatát. Nem előzmény nélküli jelenség ez, tudjuk; néhány év óta csaknem gyakorlattá vált, hogy lelkes középiskolai diákok kiadják egy-egy régi, már csaknem patinás irodalmi emlékünket. Lehet, hogy az én diákaimat is ilyen emlékek késztették erre a vállalkozásra, - akkor is egy megindítóan kedves kezdés folytatása ez, melynek értéke önmagában van. De ami jelentőségét - azt hiszem, nemcsak az én szememben - megadja, az az, hogy az én diákjaim teljesen önként vállalták ezt a gondot; egészen más irányban megindult próbából, hogy hallgatóim belekapcsolódjanak ebbe a vállalkozásba, az ő spontán készségük érlelte meg, íme, ezt a gyümölcsöt. Talán szabad azt olvasnom ki ebből, hogy a saját életük problémáinak oldozgatásában valami segítséget találtak ezekben a fejtegetésekben s azt hiszik, hogy ha könnyebben hozzáférhetővé teszik ezeket, hasznuk talán még nő is. Érthető tehát, hogy a tanulmányok összeválogatásában ez a szempont érvényesült önkénytelenül is ámbár nem tudnám megmondani, hogy miért kerültek össze éppen ezek és nem mások. Ezt a puszta tényt így egyszerűen elmondani, - ez a kedves és igazán egyetlen kötelessége ennek az előszónak. De sokallaná-e valaki, ha az érdeklődésnek ezt a spontaneitásával egyszerre meglepő és megtisztelő kifejezését meg is akarom köszönni a Bethlen Gábor Körnek és mindazoknak, akik vállalkozásában segítik? Azzal a kívánsággal teszem ezt, hogy reménykedésük váljék valóra és meg ne szégyenüljön. Debrecen, 1932. Advent hava. T. B.