Iszisz és Oszirisz [antikvár]

Az Isziszről és Osziriszról szóló filozófiai értekezés – a hallatlanul termékeny író egyik utolsó, öregkori alkotása – a császárkori görög-római világban legnépszerűbb, Egyiptomból származó misztériumvallást, a megsanyargatott, sikertelen életű embereknek túlvilági boldogságot ígérő Iszisz-kultuszt vizsgálja-elemzi, régi titkos iratok, már Plutarkhosz korára is elfeledett szerzők felidézésével. A misztérium középpontjában álló két istenalak, Iszisz, a női princípium, a testvér-feleség-anya – egyszersmind a Föld termékenységének költőien átélt jelképe – és Oszirisz, a fivér-férj, a férfi nemzőerő maga, megharcolnak az Alvilág erőivel, visszatérnek a halálból az életbe, eloszlatják a gyászt és a sötétséget, mert ők maguk a diadalmas, elpusztíthatatlan élet. Az istenpár történetének ez a Plutarkhosz-mű az egyetlen részletes, összefüggő elbeszélése: amit tudunk erről a nagy jelentőségű, ókori vallási-szellemi áramlatról, azt lényegében Plutarkhosznak köszönhetjük.