Nyitott kultúra felé [antikvár]

Bevezetés A kultúra művészeti szegmensének állapota a korszakban (1950-1989) érzékeny módon jelezte a társadalmi-politikai diszkurzus problémáit. A különböző elitpozíciók birtokosai folyamatos dialógusok beindításával más és más valóságértelmezéseket fogalmaztak meg. Eltérő nyilvánossági szférákban, realitások és fikciók keretében kerültek napvilágra alternatívák, lehetőségek szuverén életvilágok kialakítására. Alapvető fontosságú volt a diszkurzusok minősége, az a kölcsönös és egymást kiegészítő viszonyrendszer, amely az ideológiai-politikai textusok hordozta szimbolika, illetve a kultúrában és a művészetben létrejövő „viszontválaszok" között megnyilvánult. Mindez egészében jellemzi azt a kontextust, amelynek segítségével a kultúra alakváltozásainak speciális jellegzetességeit nyomon követhetjük. A különböző fiktív és szimbolikus párbeszédek erőterében az ideológiai-politikai realitás és idealitás szélsőértékei, valamint a társadalmi-kulturális, illetve művészeti valóságkonstrukciók mozgásai jelzik a lehetséges koordinátákat. Kirajzolódhatnak azok az eltérő beszédhelyzetek, amelyek jelentős egzisztencia-meghatározásokat hordanak magukban. A dialógusok szimbólumvilágának és a toposzképződés folyamatainak feltárásai rávilágíthatnak az egymástól lényegesen különböző elitpozíciók előfeltevéseire és szándékaira, mutathatják a reális beszédhelyzet univerzumának tartományát (Habermas). így az ideológiai-politikai textusok és a kulturális, művészeti reflexiók bemutatása mindvégig nagy hangsúlyt kap az elemzésben. Majd az ezt követő lépések - az állandóan módosuló kontextusok érzékeltetése - a beszéd helyzetek egzisztencia-meghatározott-ságaira irányítják figyelmünket. A hetvenes évek második felétől pedig már arra az ideális beszédhelyzetre utalnak a dialógusok, ahol az alkotó és az általa létrehozott mű öntörvényű világkonstrukció jegyében fogalmazza meg az esztétikai és egzisztenciális érvényesség lehetőségeit. Ennek föltárása a kultúra egész korszakának differenciáltságaira is ráirányítja figyelmünket. Ebben az időszakban a művészet relatív autonómiája és a viszonylagosság változó tartományai éppúgy előtérbe kerülnek, mint az egyéb társadalmi diszkurzusszfé-rák - politikai, tudomány, gazdaság - jelentősége és hatósugaruk minősége. Jelentékeny módosulások regisztrálhatók a politika, a tudomány és a gazdaság szféráiban a társadalom individualizációs folyamataival összefüggésben - most tekintsünk el attól, hogy mikor melyik és mennyire volt szándékolt avagy véletlenszerű -, mégis természetükből adódóan sokkal