Esszék [antikvár]

Részlet a könyvből: Mi is az igazság? - kérdezte Pilátus gúnyosan, s nem várt rá választ. Kétségkívül vannak olyanok, akik a határozatlanságot tartják vonzónak, és bilincsnek érzik a szilárd meggyőződést, mert nemcsak tettekben, hanem gondolatban is szabadok akarnak maradni. S jóllehet az efféle bölcselet fölött eljárt az idő, akadnak még vallói az állhatatlan elmék között, ha vérszegényebbek is antik elődeiknél. Az igazság kutatása súlyos erőfeszítést követel tőlünk, s ha megtaláltuk, még súlyosabbat ró ránk: de nem csupán ezért áll akkora becsben a hazugság, hanem azért is, mert velünk született romlottságunk miatt magát a hazugságot szeretjük. Az egyik kései görög bölcseleti iskola egy tagja a kérdést vizsgálva olyan álláspontra jutott, hogy az ember általában nem kedvtelésből szeret hazudni, mint a poéta, nem is érdekből, mint a kalmár, hanem magáért a hazugságért. Nem vagyok biztos ebben: az igazság tiszta és éles verőfény, amelyben fele olyan mutatósak és pompásak az álarcok, maskarák, dicső látszatok, mint gyertyalángnál. Az igazság értéke a gyöngyé, amely nappal a legszebb, nem úgy, mint a gyémánt vagy a briliáns, amely bizonytalan fénynél ragyog igazán. Amibe hazugságot keversz, abban több az élvezet.