Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
1833-ban, egy évvel Hegel halála után adták ki tanítványai Hegel Előadásait a filozófia történetéről. E munkát tehát 125 évvel első kiadása után kapja kézhez a magyar olvasó.
Hegel előadásai új szakaszt jelentenek a filozófia történetében. Hegel érdeme, hogy a filozófia történetének tanulmányozásában először érvényesítette a fejlődés gondolatát. Hegel előtt a filozófia történetével foglalkozó szerzők csak az egyes filozófiai rendszerek tartalmi tételeit ismertették és a filozófia történetében nem láttak egyebet, mint egymásnak ellentmondó rendszerek kaotikus halmazát, pusztán időbeli egymásutániságát. Hegel ezt a nyers empirizmust meghaladva rámutatott a filozófia történeti meghatározottságára :
,,Minden filozófia korának a filozófiája ; szem a szellemi fejlődés egész láncában. . . ." (Lásd e kötet 53. lapján.)
Ebből Hegel számára az következik, hogy a filozófiának a kor szükségleteit kell kielégítenie. Nem lehet tehát valamely régi filozófiához, pl. Platón vagy Aristoteles filozófiájához visszatérni és azt a kor szükségleteit kielégítő álláspontnak tartani. Ezt a gondolatot folytatva azt kell hangsúlyoznunk, hogy nem lehet napjainkban Aquinoi Tamás, vagy Kant, vagy Hegel filozófiájához visszatérni. Olyan filozófiára van szükség, amely megfelel a kor társadalmi, tudományos, szellemi követelményeinek. Ez a marxista filozófia, amely ugyanakkor magában foglalja a filozófia több mint 2500 éves fejlődésének pozitív eredményeit.
Hegel filozófiatörténeti felfogásának második fontos mozzanata, hogy szerinte a történeti fejlődés egyszersmind az eszme, a filozófiai gondolat logikai fejlődésének felel meg :
,,E szerint az eszme szerint azt állítom mármost, hogy a filozófiai rendszerek egymásutánja ugyanaz, mint az egymásután az eszme fogalmi meghatározásainak logikai levezetésében." (Lásd e kötet 42. lapján.)
Hegel felfogása lehetővé tette számára, hogy a korát megelőző filozófiai irányokban keresse és gyakran meg is találja a pozitív, az előrevivő, jövőbe mutató gondolatokat. E felfogás szerint a