Diderot válogatott filozófiai művei I-II. [antikvár]

Diderot válogatott filozófiai műveinek első kötetében szorosabb értelemben vett bölcseleti dolgozataiból közöltük a fontosabbakat, a remek Gondolatokat a természet értelmezése felől, melyben az ötletek gazdagsága és a merész sejtések találós volta egyaránt bámulatos, továbbá a Levelet a vakokról, mely főleg lélektani szempontból érdekes és fontos. A jelen második kötetben négy értekezés fordítását adjuk; három esztétikai természetű, Paradoxon a színészről, Értekezés a festőművészetről, A drámai művészetről, a negyediket, Rameau unokaöcscsét, ő maga a címlapon szatírának nevezi, de voltaképen semmiféle irodalmi műfajba nem sorozható. Valamennyi műve között ez a legsajátosabb; tehetségének ereje ebben nyilatkozik meg legfényesebben. Érdekfeszítő mint egy regény, igen tartalmas, drámai érdekű párbeszéd, mely néha szeszélyesen csapongó, látszólag kuszált szerkezetű, de elejétől végig művészi alkotás. Voltakép drámai jellemrajz ez, Rameau unokaöccséé, kit magunk előtt látunk, testestől-lelkestől; az igazi élősdi, kinek lélektanát senki sem rajzolta meg jobban az irodalomban. Egyén ez a Rameau és tipus, a XVIII. század második fele kultúrájának, e kor erkölcsi és esztétikai felfogásának élesen megrajzolt keretében. Magát is jellemzi benne Diderot, ellenségeit sújtja, korát ostorozza, esztétikai és erkölcsi meggyőződéseit hol fejtegeti, hol érezteti, szabad, ide-oda csapongó beszélgetés formájában, melynél érdekesebbet Platón óta nem irtak. Csodálatos, hogy eddig senki sem akadt, a ki magyarra fordította. Az esztétikai értekezések is mind igen tanulságosak. A paradoxon a színészről is párbeszéd, mely a formát tekintve talán még művészibb, mint Rameau unokaöcscse...