Az utazás elmélete [antikvár]

Intrada Az UTAZÁS AKARÁSA Kezdetben, még jóval az utazás tudatos akarásának kezdeményezése és minden megnyilvánulása előtt, a test már dolgozik, ahogyan a fémek teszik a napfény perzselő hatására. A test nyilvánvalóan megmozdul, kitágul, megfeszül, fölenged, lüktet, s módosítja egész térfogatát. Minden genealógia elvész valamiféle langyos, magzatvízszerű folyadékban, abban az eredendő bolygóközi fürdőben, amelyben a csillagok tündökölnek, alakzataikban égi csillagképekké, majd messzire világító topográfiákká állva össze a fényességes Esthajnalcsillaggal - amelynek nevére apám tanított -, a különféle konstellációk között. Az utazás vágyát - bizonytalanul - e langyos bolygóközi víz forrásából, ebből a metafizikai oldatból, e csíráztató ontológiából meríti. Csak akkor leszünk megátalkodott nomádok, ha mindez már a földgömbhöz hasonlóan kerek anyaméhben elkezdődik velünk. A többi előre megírt pergamen szerint történik. Később, sokkal később, mindenki fölfedezi önmagában, hogy ő nomád vagy letelepedett ember-e; hogy az áramlást, a közlekedést, a helyváltoztatást kedveli.