Református Évkönyv 1992 [antikvár]

KÖSZÖNTŐ Isten iránti hálával és bizalommal köszöntelek benneteket ez új 1992. év beköszöntése alkalmával. "íme én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahová menéndesz és visszahozzalak e földre, mert el nem hagylak téged M.Móz.28:15 v. Az új esztendő alkalmával mindig azt szoktuk kérdezni mit hoz ránk ez az év. Mi jöhet még azután, ami jött? Ki tud erre választ adni? Ez év elején sötétséget és bizonytalanságot látunk magunk előtt. Ez mindig így szokott lenni, de most ezt hatványozottan érezzük. így volt Jákób is, akinek a történetéből való a fent idézett Ige. Neki el kellett hagynia nemcsak az atyai házat, hanem eddigi hazáját is. Most útban volt Mezopotámia felé. Számára ez ismeretlen föld volt és a jövő, melynek elébe ment sötét volt. Szívében és gondolataiban sok gonddal terhelt kérdés fordult meg. De amikor nagy útjának első éjjelén a szabad ég alatt pihenőre tért kínzó kérdéseivel az Úr égig érő létrát láttatott vele, melyen Istennek angyalai jártak fel és le és ekkor jött az erősítő ígéret: " Veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahová menéndesz. " Ettől fogva Jákób tudta, hogy az Isten vele megy. Mi is tele vagyunk most kínzó kérdésekkel. Ne feledjük ez esztendő új, de az Isten ugyanaz aki akkor volt. A Biblia arra figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Valóban a jövő homályban van, de Isten kegyelmének a világossága áthatol a homályon. Foglald el helyedet az Úr Jézus lábainál és bocsáss fel a te mennyei Atyádhoz a te könyörgéseidet. Kitartóan imádkozzál és megtapasztalod, hogy Isten meghallgat téged és érezheted majd a boldog tapasztalást O veled van, hogy megőrizzen téged. Jézus a mi egyetlen közbenjárónk. O a mi égi létránk. O a kapocs az ég és a föld között. O az a híd, aki összeköti a földet a világosság országával. Mondj el neki mindent, ami a szíved nyomja, ahogy szoktuk is énekelni: " Ami csak fáj, ami búsít mondjuk azt el néki." Te is megkapod majd a bíztatást: veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahová menéndesz. Talán azt mondod erre, én nem akarok sehova se menni. Az a sok százezer menekült sem akart, akik ma a hazánkban vagy azon kívül vannak. És ha ki sem mozdulnál a faludból vagy városodból akkor is utas vagy, mert az élet utazás. Mindig úton vagyunk a végső megérkezésig. Akár a szerencse magasságaiba, akár a szenvedés mélységeibe visz utad, ha ez az O útja, ha O van veled, akkor ez a helyes út. Több ilyenkor hittel énekelni: megyek már ó, Uram, megyek feléd, fájdalmas szent úton mindig feléd. Csak a magunk útját ne járjuk soha. Isten az igaz úton vezet téged az Ő nevéért.