Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 2002 [antikvár]

A jövőt a múlt alapjaira kell építeni, de ahhoz, hogy jó alapokra húzzuk a falakat, ismerni kell a múlt eredményeit. A múlt megismerésében a múzeumok is segítenek, de nem csak a falaik közé látogatóknak, hanem más eszközökkel, mint ez az évkönyv vagy a világhálón elérhető múzeumi információk, a szélesebb közönségnek is. Az évkönyvben a már hagyományossá vált éves munkatervek, beszámolók, rendezvények és történések ismertetésén túl arról is olvashatunk, hogy mit hozott korunk modern eszköze, a számítógép, az Internet a múzeumoknak, hogyan könnyíti meg a muzeológusok munkáját, és teszi könnyebbé a korábban nehéznek bizonyult feladatokat. A nagyközönség is részesül az eredményekből, hiszen a világháló kitágítja a múzeumok falait, bemutathatóvá teszi az eddig helyhiány miatt raktárakban porosodó tárgyakat. A lehetőségek kihasználásának még csak az elején tartunk, de - ahogy mondani szokták - az eredmények biztatók. Ezt nem csak a muzeológusok mondják, ezt igazolja az évkönyvben közreadott, a telefónia-történeti CD-ROM bemutatója alkalmával készített beszélgetés és a szakmai közvélemény is. A Posták, postások és a Tudományos Gyűjtemény című tanulmány bizonyára nem azt a mondást akarja alátámasztani, hogy nincs új a nap alatt, csak a körülmények és a lehetőségek változnak, engem mégis elgondolkodtatott. Eszembe jutott, hogy abban a korban hogyan igyekeztek segíteni az információk eljuttatását a társadalom minél több tagjához azokkal a mostaniakhoz képest gyér és kezdetleges eszközökkel. Hasonló gondolatokat ébresztett bennem a zeppelinek alkalmazása is a postai szállításban. Mindenkinek van saját tapasztalata arról, hogy egy-egy kort, eseményt vagy akár személyt az idő teltével más-más módon ítélt meg, vagy értékelt. A történészek biztos vitatnák azt az állításomat, hogy a történelemírás érdekfüggő. Abban - gondolom - egyetértenénk, hogy az eseményekről szóló kortárs levelek, naplók és visszaemlékezések segítik a történelem megismerését. Az évkönyvben több ilyen - megismerést segítő - visszaemlékezést találhatunk, kiegészítve az emlékeket hagyok és utódaik izgalmas felkutatásával. Postatörténetet, történelmet olvashatunk. Gyermekkorom emléke jött elő, amikor Jancsifalu postásának visszahelyezési kérelméről olvastam: hogy vártuk mi is mindig a szeretetreméltó postás bácsi érkezését, aki a mindenki által igénybe vett, megbecsült intézménynél dolgozott. Sok jó tanulmány van az évkönyvben, ajánlom elolvasásukat, és szeretném jóleső érzéssel köszönteni a rutinos, régebbi tanulmányokat írók között az újakat, a fiatalokat. Sok sikert kívánok a közösen végzett tevékenységhez, amelyben együtt segítenek bemutatni a múltat, rögzíteni a jelent az utánunk jövők számára. Végezetül örülök - közhely ide vagy oda -, hogy az évkönyv minden évben tartalmasabb, nívósabb, szebb. Olyan, mint az alapítvány múzeumai. Köszönöm!