kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Bakó Ágnes - Kisdobosok évkönyve 1977 [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/248/4940248.jpg "Bakó Ágnes - Kisdobosok évkönyve 1977 [antikvár]")
Kisdobosok évkönyve 1977 [antikvár]
Bakó Ágnes, Baranyi Ferenc, Benedek Elek, Berkes Péter, Christian Morgenstern, Christine Busta, Cser Gábor, Dala László, Devecseri Gábor, Donkó László, Egise Cserenc, Fehér Klára, Franz C. Weisskopf, Gábor Andor, Gyemjan Bednij, Gyurkó László, Gyurkovics Tibor, Horváth Péter, Jeanne Bendick, Jelizaveta Drabkina, John Reed, Kelenhegyi Péter, Kiss Dénes, Lányi Sarolta, Mándy Stefánia, Marék Veronika, Mihail Romm, Nagy Sándor, Nagyezsda Krupszkaja, Schäffer Erzsébet, Szergej Jeszenyin, T. Szabó Júlia, Tamási Jánosné, Tamkó Sirató Károly, Tarbay Ede, Ténagy Sándor, Tóth Eszter, Várnai Zseni, Vitalij Bianki, Vlagyimir Majakovszkij, Zamojszkij, Zelk Zoltán
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1280 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Kisdobosok évkönyve 1977 [antikvár]
Szerző:
Bakó Ágnes
,
Baranyi Ferenc
,
Benedek Elek
,
Berkes Péter
,
Christian Morgenstern
,
Christine Busta
,
Cser Gábor
,
Dala László
,
Devecseri Gábor
,
Donkó László
,
Egise Cserenc
,
Fehér Klára
,
Franz C. Weisskopf
,
Gábor Andor
,
Gyemjan Bednij
,
Gyurkó László
,
Gyurkovics Tibor
,
Horváth Péter
,
Jeanne Bendick
,
Jelizaveta Drabkina
,
John Reed
,
Kelenhegyi Péter
,
Kiss Dénes
,
Lányi Sarolta
,
Mándy Stefánia
,
Marék Veronika
,
Mihail Romm
,
Nagy Sándor
,
Nagyezsda Krupszkaja
,
Schäffer Erzsébet
,
Szergej Jeszenyin
,
T. Szabó Júlia
,
Tamási Jánosné
,
Tamkó Sirató Károly
,
Tarbay Ede
,
Ténagy Sándor
,
Tóth Eszter
,
Várnai Zseni
,
Vitalij Bianki
,
Vlagyimir Majakovszkij
,
Zamojszkij
Zelk Zoltán
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
Méret: 140 mm x 220 mm
Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő, „a nagy mesemondó”.
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv - amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés érte.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv - amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben, végzetes agyvérzés érte.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.
Fehér Klára Nemes Lászlóné (Újpest, 1922. május 21. – Budapest, 1996. szeptember 11.) magyar író, újságíró.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.
1922-ben született Budapesten. Fiatal korában előbb gyári tisztviselőként dolgozott, 1945-1948-ban a budapesti közigazgatási egyetemre járt, közben elvakult fiatal kommunistaként a Szabad Nép belső munkatársa 1946 és 1949 között. Ez időszakban, a szovjet típusú egypártrendszer kiépülésének éveiben megszállott agitátorként a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” vált ismertté, cikkeiben kérlelhetetlen dühvel támadt az általa negatívnak tartott jelenségekre.
1948-ra fenti cikkeinek köszönhetően a Szabad Nép egyik legismertebb újságírója. Az újság szerkesztőségében ismerkedett meg Nemes Lászlóval, akivel hamarosan házasságot kötött. A Rákosi-korszak igazságtalanságait eleinte elhihetetlennek érezték, a Párt iránti kritikátlan odaadásuk csak fokozatosan csökkent.
Az 1956-os forradalom leverése után a pártba férjével együtt nem lépett vissza, és semmilyen szerkesztőségi állást nem vállaltak el. 1957-től a Magyar Nemzet tárcaírója lett. 1979-től szabadfoglalkozású író.
Riportokkal, színdarabokkal, ifjúsági regényekkel kezdte pályáját. Az ötvenes évek elején írta első szépirodalmi műveit, színdarabokat és ifjúsági regényeket, melyek az ötvenes évek politikailag elkötelezett sematizmusának jegyében íródtak, a napi politika szolgálatában.
A hatvanas években is egyszerre újságíróként és íróként is alkotott. Leginkább a fővárosi értelmiség és a középrétegek világában érzi otthon magát. Kritika alá veszi az ügyeskedőket és hatalommal visszaélőket, a fel-felbukkanó moralizálás mellett nemegyszer lényeges problémákat ragadt meg, és a kisemberek kiszolgáltatottságának különböző formáit mutatta be. Figurái hétköznapi emberek, értelmiségiek, hivatalnokok, fiatalok, középkorúak és idősek, a hatvanas-hetvenes évek kádári konszolidációjának jellegzetes alakjai. Emberi sorsokat és magatartásokat gyöngeségeket mutat be. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt (humoreszk, vígjáték). Humora és mély emberismerete tették népszerűvé.
Regényeit több szocialista országban is megjelentették.
Marék Veronika (Budapest, 1937. december 19.) József Attila-díjas (2010) magyar író, grafikus.
Középiskolai tanulmányait a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte el. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt.
Számos mesekönyv fűződik a nevéhez, többek között a Boribon- és a Kippkopp-sorozat is.
Díjai: A Móra Könyvkiadó Nívódíja (1962, 1985)
Ifjúsági Díj (1983)
Janikovszky Éva díj (2006)
József Attila-díj (2010)
Középiskolai tanulmányait a Fazekas Mihály Gimnáziumban végezte el. 1957-1958 között az Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán tanult. 1961-1963 között az Állami Bábszínház diákja volt. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar szakán tanult.
Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa volt.
Számos mesekönyv fűződik a nevéhez, többek között a Boribon- és a Kippkopp-sorozat is.
Díjai: A Móra Könyvkiadó Nívódíja (1962, 1985)
Ifjúsági Díj (1983)
Janikovszky Éva díj (2006)
József Attila-díj (2010)
(Ercsi, 1948 – ) magyar Pulitzer-díjas újságíró, író, publicista.Ercsiben született, ott is töltötte gyermekkorának első éveit. Édesapja uradalmi számtartó, édesanyja temesvári polgárlány.
Saját bevallása szerint fiatalon többfélé dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett.
Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott.
Lázár Ervint kedvenc meseírójának tartja.
Mottója: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)
Díjai
Galsai Pongrác-díj (1990)
Magyar Lajos díj (1996)
A Magyar Köztársaság lovagkeresztje (2000)
Pulitzer-emlékdíj (2001)
Vörösmarty Mihály-díj (2004)
Prima Primissima díj (2009)
Nők Lapja Café internetes szavazás az utóbbi 10 év legsikeresebb női írói közé választotta (2011)
A Lafemme magazin zsűrije az 50 legbefolyásosabb magyar nő közt tartja számon (2011)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018)
Saját bevallása szerint fiatalon többfélé dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett.
Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott.
Lázár Ervint kedvenc meseírójának tartja.
Mottója: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)
Díjai
Galsai Pongrác-díj (1990)
Magyar Lajos díj (1996)
A Magyar Köztársaság lovagkeresztje (2000)
Pulitzer-emlékdíj (2001)
Vörösmarty Mihály-díj (2004)
Prima Primissima díj (2009)
Nők Lapja Café internetes szavazás az utóbbi 10 év legsikeresebb női írói közé választotta (2011)
A Lafemme magazin zsűrije az 50 legbefolyásosabb magyar nő közt tartja számon (2011)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2018)
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............