Fénysugarak 2003. I. [antikvár]

Bibliaolvasó naptárunk a 2003. évben is két kis kötetben, féléves tartalommal jelenik meg. Tartalmazza a német CE Szövetség LICHTSTRAHLEN című kiadványa alapján készült - a magyar viszonyoknak megfelelően alakított szöveget. E kötet az első félév anyagát tartalmazza. A FÉNYSUGARAK a rendszeres bibliaolvasáshoz szoktat, követi a magyar nyelven is közkézen forgó hazánkban ismert ÚTMUTATÓ napi folyamatos bibliaolvasásra előírt igéit. Ezekhez fűződnek a magyarázatok, elmélkedések. Fordításához és megjelentetéséhez a német CE szervezet és kiadójuk, a BORN VERLAG hozzájárult. A kéziratot ők bocsátják rendelkezésünkre. A kiadás lehetőségéért ezúton mondunk köszönetet német testvéreinknek. Amikor egy-egy bibliai könyv tárgyalása először kerül sorra, annak rövid összefoglaló bevezetőjét olvashatjuk, amely mindig a kezdőnap előtt található. Itt kell köszönetet mondanunk a magyar munkatársaknak is, akik erejüket, tudásukat e magyar nyelvű napi bibliatanulmányozó könyvecskébe, a FÉNYSUGARAK -ba beleadták. Sokan ma is a Károli-féle bibliafordítást olvassák. De tekintettel a széles olvasótáborra, az igehelyeket már nem mindig e fordítás szerint idézzük. A régi és az új fordítás összevetésével azonban az olvasó mindig új értékekre találhat. Erre olvasóinkat biztatjuk is. A magyar szöveg gondozói. A 2003. év Igéje lSám 16,7/b f Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ur azt nézi, ami a szívben van. Számunkra magától értetődő dolog az, hogy látjuk azt, ami a szemünk előtt történik. A szemünk a legfontosabb érzékszervünk. Az alvást kivéve állandóan szükségünk van rá. Lehetne bevásárolni, számítógépet kezelni, beszélgetésben a másik arcát figyelni, új ismeretségeket kötni, vagy TV-t nézni szemek nélkül? Ugye elképzelhehtetlen számunkra? A szemünk Istennek egy nagy ajándéka. Nem vagyunk sokszor hálátlanok? Úgy vélem nagyon is. Mikor volt a legutolsó alkalom, amikor imádságban megköszöntük Jézusnak azt, hogy látunk? Gondoljuk át, ha nem látnánk mennyi dolog örökre rejtve maradna előttünk. De van ezen felül egy másik szempont is. Beszélgetések közben sokszor el vagyok* szomorodva, mert érzem, hogy nem látok mélyebben bele a másik emberbe. Nem láthatok a homloka mögé, pedig mennyire szükséges lenne, mert ott olyan lehetnek voltak elrejtve, amikről ha többet tudok, sokkal komolyabbnak, értékesebbnek, látnám őt. Talán más, jobban odaillő szavakat használtam volna. Ha egy- egy ember személyiségének homlokzata mögé mélyebbre lehetne látni, sokszor milyen hasznos lenne. Azt mondják: csendes emberi alkatok, mély lelki lényeget takarhatnak. De más esetben is gyakori a kérdés: Mi van egy arrogáns álarc mögött? Beképzelt önértékelés? Belső