Evangélikus naptár 2018 [antikvár]

Ajánlás Hogyan is tovább? Bizonyára sokunkban megfogalmazódott valami hasonló kérdés 2017. október 31. után. Egy éven keresztül majdnem mindenre okot adott az 500 éves évforduló. Mindent ennek jegyében tehettünk, tettünk. Talán inspirált az évforduló arra, hogy a korábbiakhoz képest mást, újabbat találjunk ki arra, hogyan jelenítsük meg mindazt, ami az ünnep és végső soron egész kereszténységünk lényege. Máskor talán csak odaírtuk a „Ref 500"-as kódot a már meglévők elé Meglehet, ez utóbbi olyan csalásfélének tűnik, de ha legalább a saját magunk számára meg tudtuk fogalmazni azt, hogy lényegében a 499. évben is olyan dolgokat tettünk, amik „beleillenének" az 500-as folyamba is, akkor egy kicsit megnyugodhatunk. Mert nem arra hívattunk el, hogy megünnepeljük az 500. évfordulót, nem nekünk kellett (volna) ünneppé tenni. Sokkal inkább az ünnepre meghívottak helyzetében lehettünk (volna). Az ünnepre meghívott pedig csak egyet tehet: jelen van, és osztozik abban az örömben, amely az ünnepre hívót inspirálta akkor, amikor létrehívta az ünnepet. A különbség talán „csak" annyi, mint ami egykor Márta és Mária jelenlétében volt (vö. Lk 10,38-42). Naptárunk Krónika rovata érthetően sokkal több eseményre tekint vissza, mint bármikor máskor. Sokkal több mindent is kellett kihagyni a szerkesztéskor, amik máskor bőven befértek volna. Mert tényleg hosszúra nyúlt, és rengeteg kisebb-nagyobb esemény gazdagította a megemlékezést. Marad most nekünk a kérdés: Hogy voltunk mi ott ezekben az alkalmakban? Mint szervezők vagy mint meghívottak? Valójában öröm nekünk, ha valahogy annak az örömébe akar bevonni minket az ünnepet teremtő, amiért egyáltalán létrejött az ünnep? Olyan jó lenne a legőszintébben igennel válaszolni erre a kérdésre. Vagy ha nem is tehetjük ezt teljes nyugalommal, legalább letenni az 501. évben a „Márta-szerepünket", és örülni annak, hogy választhatjuk a jó részt, amelyet nem vehetnek el tőlünk. A kiadó