A vadember [antikvár]

ELŐSZÓ Vad férfi - Ó, édes istenem! - nyögtem, miközben eljutottam a csúcsra; agyam kiürült, testem minden porcikája megfeszült, miközben sohasem érzett gyönyör futott át rajtam. Lassan felnyitottam a szemem, és láttam, hogy még mindig mozog fölöttem, bennem és fantasztikusan festett. Gyönyörű volt, és fantasztikus érzés volt, ahogy mozgott bennem. Csodás! Elragadó, ezüstszürke szeme engem nézett, tekintete vágytól csillogott, perzselt, méghozzá úgy, ahogy soha még. Egyszer sem ebben a négy hónapban, mióta együtt voltunk. És én értettem ebből a tekintetből, tudtam, mit jelent. Tudtam, ez a férfi, ez a fantasztikus, lenyűgöző, vad férfi az enyém. Ereztem a zsigereimben. -Jaké - súgtam, és végtagjaim még szorosabban fonódtak köré. Kezem a sűrű, sötét és rakoncátlan fürtök közé túrt. A nevét hallva Jaké behunyta a szemét, de ezt úgy tette, mintha fájdalmai lennének. Hmm mi a fene? Aztán a nyakamba temette az arcát, mozgása felgyorsult, döfései erőteljesebbé váltak, ziháló lélegzete a bőrömet csiklandozta, és én megnyitottam magam neki, kezem .i ! • I i 1 ! ¦ 'l M 1,1 tó; r.":v 'Oli • ' h' M "; í M • i ' ' i ¦ ' 1 1 I ; 1 i ' :'! • .r í;'! 7