Prohászka Ottokár emlékalbum [antikvár]

Részlet:"Mi volt Prohászka Ottokár a magyar nemzetnek? Nemzetek életében mérföldkövek jelzik az egyes korokat, melyeknek sajátos jellegzetességük, egyéni arculatuk van. A földön - mióta emberek élnek, vannak jó és rossz emberek, erényesek és bűnözők és mégis mily nagy a különbség egyes korszakok között a szerint, hogy volt-e az illető kornak oly nagy szelleme, ki kortársainak lelkére hatalmasan befolyt, vagy nem volt ilyen. Az Istentől bizonyos irányú tevékenységre hívatottak éltek, működtek, dolgoztak és hatottak nemzetünk polgárai körében és felemelték nemzetüket. Buzdítottak, javítottak és ha kellett, ostoroztak is, hogy hazájuk üdvét szolgálván előbbre vigyék nemzetük sorsát. De mit érnek a nagy politikusok, államférfiak, ha a vallás hősei, az Isten felkent papjai, nem művelik a kertet, a lelkek kertjét, nem gyomlálják ki belőle a gazt, mely elkövetkező megrázkódtatások korában egy nemzet létalapjait támadja.A magyar lelkek kertjében ily hatalmas kertész volt Prohászka Ottokár? Ő már akkor fogott hozzá ennek műveléséhez, a gaz kigyomlálásához, mikor még szélcsend volt, mikor a felszínen még semmi zavaró jelenség nem jelentkezett. Az ő lánglelke feltűnik egy puha és vallásilag közömbös korban, oly időben, amikor még senki észre nem veszi a közelgő veszedelmet, a reánk szakadó világégést, melyben elbukik a jó és győzedelmeskedik a gonosz. Ő a nyugodt béke napjaiban figyelmezteti az emberiséget arra: legyen vallásos és hazafias. Vallás és haza az ő programmja olyan korban, mikor a társadalom fenekén már kibontja szárnyait a gonosz és hangzatos jelszavakkal, tetszetős, vagy legalább is ilyennek látszó gondolatokkal közel férkőzik a kritikátlan és előre nem látó emberiség lelkéhez. Feltűnik ő, a nagy, az égő szellem és beszélni kezd a hitetlen emberiséghez és szavaiból a vallás és haza képei jegecednek ki oly elemi erővel, amilyennek Pázmány Péter óta még senki sem varázsolta az emberek lelki szeme elé a jó és rossz közti külömbséget. De míg Pázmány Péter lángszava a protestantizmus tévtanításait ostorozta, azaz olyan tételeket, melyeknek szolgálatában még lehettek az emberek jók és intenfélők, addig Prohászka Ottokár a katholikusokat igyekezett lethargiájukból és kényelmes közömbösségükből felrázni és eléjük varázsolni az üdvözülés édes gyönyöreit és figyelmeztetni hallgatóit az indifferentismus végzetes következményeire. Bárha idejében megfogadtuk volna szent tanításait: nem gázolt volna nemzetünkön át a sors oly csapások láncolatával, mint aminőktől nemzetünk majdnem a ravatalra került. A nemzetmentő magyar hősiesség nem tudta volna a nemzeti feltámadásnak magasztos művét befejezni, ha Prohászka Ottokár lángszava nem nevelte volna vallás után szomjúhozó nemzetünket. A magyar feltámadás nagy műve Prohászka Ottokár életének és működésének köszönhető és ő volt az, ki nemzetét a közömbösség halálos útjáról, a vallás vigaszához, az élethez vissza vezette. E műnek nem célja, hogy Prohászka püspök életrajzát nyújtsa, hanem csak képet akar adni az ő egyéniségéről és ezért összefoglal sok olyan dolgot, amelyből az ő nagyságát a nagyközönség megismerheti."