Magyar őshazák és magyar őstörténészek [antikvár]

ELŐSZÓ E kötetben egy turkológus professzor magyar őstörténettel kapcsolatos több évtizedes kutatásainak legjavát kapja kézbe az olvasó. A cikkek többsége megjelent magyarul, nemegyszer ma már nehezen hozzáférhető folyóiratokban és kötetekben, pár viszont magyarul itt lát először napvilágot. A kötet témái három kérdés köré csoportosíthatók: a keleten maradt szórványmagyarság kérdése, a magyar őshazák és őshazaelméletek problémaköre, végül a magyar őstörténet historiográfiája, különös tekintettel az eszmetörténeti vonatkozásokra. A kötet talán legfontosabb tanulmányai a Julianus-úttal és a volgai magyarsággal, valamint e magyar szórványok mongol kor utáni sorsával, a baskír-magyar kapcsolatok lehetőségével, valamint Szkítiával, Magna Hungariával és Jugriával mint magyar őshazafogalommal foglalkoznak. A magyar őstörténet kutatóinak sorában Cseles Márton, Pray György, Ó-Gyallai Besse János, Jankovich Miklós és Vámbéry Ármin személye és munkássága kerül bemutatásra. Bár munkásságom nagyobbik része a turkológia különböző területeit öleli fel, a törökség iránti érdeklődésem, mint oly sok magyar kutatónak előttem és utánam, a magyar őstörténet és etnogenezis iránti vonzalmamból nőtt ki. Németh Gyula 1930-ban megjelent A honfoglaló magyarság kialakulása c. klasszikussá vált művének olvasása jegyzett el végleg a turkológiával harmadik gimnazista koromban. Egyetemi tanulmányaimat is Németh Gyulánál kezdtem, majd Ligeti Lajosnál folytattam. E két nagy tudóssal életük végéig szoros kapcsolatban maradtam, és tudományos egyéniségük hatását munkásságom nyilván megmutatja. Tőlük tanultam meg és vallom mai napig a magyar vonatkozású és egyetemes turkológia együttes müvelésének szükségességét. A magyar őstörténet hátterében álló számos turkológiai kérdést csak a magyar kutatás tudja biztos kézzel megoldani, de ez az egyetemes turkológia magas szintű ismerete és művelése nélkül provincializmusba torkollhat. Sohasem a téma (magyar vagy nem-magyar vonatkozású) vagy az értekezés nyelve (magyar vagy idegen nyelvű), hanem a feldolgozás módja tehet egy értekezést színvonalassá vagy provinciálissá. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve igyekeztem egyensúlyt tartani egész eddigi munkásságom során a magyar és az egyetemes vonatkozású témák között, a magyar és idegen nyelvű, valamint a Magyarországon és a külföldön való publikálás között. Ha már mindezeket szükségesnek láttam előrebocsátani gyűjteményes kötetem útnak indításakor, hadd fűzzek egy megjegyzést ahhoz a tényhez, amelyet igazán ma-