Kun Béla [antikvár]

I. Lele Gyermekkoráról keveset tudok. Saját magáról nem szeretett beszélni, gyermekkorának egynéhány apró emlékét mégis összeszedtem. Kun Béla, Erdélyben, a Szilágyságnak egy kicsiny, hétszáz lelket számláló falujában. Leién született, 1886. február 20-án. Apja falusi jegyző volt. Szülei egy kis parasztház földes szobájában laktak. A fiú elemi iskoláit Leién végezte. Az iskola egyetlen „termében" együtt ültek a különböző osztályba járó fiúk, lányok, s várták, mikor kerül az ő osztályukra a tanítás sora. A szülők három gyermeket neveltek fel, két fiút s egy lányt. A leány - Irén - varrni tanult, később részt vett az erdélyi nőmunkásmozgalomban; a legkisebb fiú - Sándor - agronómus lett. Hármuk közül a legidősebb testvér - Kun Béla. Hogy gyerekeit el tudja tartani, a jegyző apa egy kis földet is művelt. (Ma legelőnek használják.) A sovány lelei föld keveset hozott, a jegyzői fizetés se volt sok, nehezen élt a család. Kun Béla apja szerette a bort, többet fogyasztott belőle, mint amennyit a keresete megengedett. Ez is sorvasztotta a család rendes ellátásának amúgy se nagy anyagi alapját. Megesett, s nemegyszer, hogy a „jegyző úr" magával vitte fiát a közeli városba, ahol, miután hivatalos dolgait elvégezte, esetleg eladott egy-két zsák gabonát, fiát a szekéren hagyva, bement „egy pillanatra" valamelyik kis kocsmába, és addig vissza sem jött, amíg a kocsmában ülőket is vendégül látva, utolsó garasát el nem verte. Talán ez volt minden, amit egy ízben Kun Béla gyerekkoráról elmondott nekem: egyedül ült a szekéren - olykor már