Kossuth Lajos [antikvár]

Bevezetőossuth személye f a reformkor óta töretlenül foglalkoztatja a közvéleményt. A népi emlékezetben h: a parasztság vágyainak beteljesítőjeként élt. A liberális középosztály az alkotmányosság és a szabadelvű társadalmi berendezkedés megteremtőjeként ünnepelte, a nacionalista századforduló a nemzeti ügy apostolát látta benne. A demokratikus értelmiség a demokrácia, a baloldal, a forradalom és a nemzeti megbékélés egyik első, bár következetlen hazai képviselőjeként hivatkozott rá.Nem hiányoztak a kritikus hangok sem. Széchenyi ó't illető bírálatából merítve konzervatív közvéleményalakítók a nemzeti hibák megtestesítőjét látták benne: izgága forradalmárt, felelőtlen agitátort, más kortársak feltételekkel nem számoló álmodozót. Mint a nemzetet harcba vivő, de a következmények elől szökő izgatót morális ítélet sújtotta, ám valójában szabadelvű demokratizmusát nemfogadták el, annak hiteltelenítésére törekedtek. A nemzetközi közvélemény a demokrácia bajnokának, más része-tájékozatlanul - nacionalista diktátornak tekintette.Kora legjobbjaival együtt Kossuth a szabadelvűség, a liberalizmus eszméjét vallotta; akarta a jobbágyság megszüntetését, azt, hogy a nemesi jogok szabadsággaranciáinak kiterjesztése útján a kiváltságos rendek helyén egyenjogú polgárok közössége szülessen. Kívánta, hogy e közösség önrendelkezése határozza meg a hatalom gyakorlását. Ám az egyenlőséget-a nemesi jogok és az európai fejlődés mintájára - nemcsak a jogban, hanem politikai téren is helyeselte. Kortársai többségétől eltérően demokrata is volt tehát, ennek az eszmének egyik első hazai képviselője. A nemesi megye tapasztalataiból kiindulva - önkénykorlátozó és tömeges politikai részvételt biztosító intézményként - mindvégig ragaszkodott az önkormányzatisághoz, a társadalom szabad önmozgásához, míg sok kortársa inkábbaz állami cselekvésben bízott.mgsstt