II. Sándor cár tragikus regénye [antikvár]

Részlet: 1881-et írunk. Éppen akkor létem be a külügyi szolgálatba. Még nem tettem le a vizsgáimat s egyszerű újonc voltam, beosztott attasé a külügyminiszter hivatalában, aki akkor a köztiszteletben álló Barthélemy Saint Hilaire, Aristoteles fordítója, Thiers régi barátja s a francia szenátus Nestora volt. Március 13-ikán, vasárnap délután háromnegyed hét felé, mikor éppen én láttam el a permanens szolgálatot abban a helyiségben, mely a miniszter dolgozószobáját közvetlenül megelőzi, a chiffreosztály egyik hivatalnoka dúlt arccal sürgős táviratot hozott be nekem, melyet abban a pillanatban vett át.