Ferenc József és Erzsébet [antikvár]

A mai történettudomány meglehetős negatív kritikával illeti a XIX. századi államok önhitt és haladó politikáját. Három nemzedék után ma már tisztábban látunk. Már elfogadott tény, hogy az európai nagyhatalmak gyarmatosító kizsákmányolása és erőszakos kereskedelmi politikája jelentősen hozzájárult az I. világháború kitöréséhez. Ennek a politikának a legrettenetesebb következményei közé tartozik a Harmadik Világ elszegényedése is, amely kétség kívül a XIX. században gyökerezik. Európa és a világ alig százéves iparosodása pedig a tömegek elszegényedését, a nagyvárosi nyomort és a természet rombolását hozta magával. Szkepticizmus tapasztalható a nemzetiségi politika megítélésének tekintetében is. Ma már senki sem hisz abban, hogy a "nemzetállam" elve a helyes út, amelyet Franciaország és Anglia, majd az Egyesült Államok hirdetett meg. Ez a nacionalizmus a modern tömegtársadalom alapja, mely szerint fontosabb a névtelen egység, mint az emberek közössége. Mint ismeretes, a nyugateurópai államok célul tűzték ki a két nagy többnemzetiségű hatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia és az Ottomán Birodalom felbomlasztását. Ez a két állam hátrányos helyzetbe került a nyugati országok külpolitikája és kereskedelmi tevékenysége révén, végül pedig megsemmisültek az I. világháborúban. A győztes hatalmak 1918-as béketárgyalásai azt eredményezték, hogy ezeknek a többnemzetiségű államoknak a romjaiból tucatnyi új területi egység jött létre figyelmen kívül hagyva azok történelmi múltját, kultúráját és vallását.