Egy szerencsés flótás emlékei [antikvár]

Klucsik Mari sokáig életének egyik vissza-visszatérő eleme volt az írás: apróbb-nagyobb reflexiók, elbeszélések, amelynek közös jellemzője az önéletrajziság. Azt a kellemesen csevegő, lassacskán haladó írásmódot művelte, melynek előképei között Mikszáth Kálmán és Móra Ferenc a legjobbak. Jó humora segítette abban, hogy megértéssel és derűvel szemlélje az emberi gyarlóságokat és a hivatalok packázásait. A harag nem volt jellemzője, inkább megértésre, szeretetre és szolidaritásra hangolt egyéniség volt, mely jellemzi kiadott és ki nem adott írásait. Egy időben az Új Embernek is tárcaírója volt. Az olvasók kedvelték kedves, az élet napos oldalára vezető elbeszéléseket, melyekben a Tízparancsolat jó néhány eszménye is érvényre jut. Nehéz korszakot élt végig, amit életszeretetet és derűs egyénisége segített legyőzni. Korrajz és fejlődésrajz együtteséből bomlik ki elbeszéléseinek együttérzésre tanulságos világképe.