Bővebb ismertető
Cola di Rienzo a világtörténet ama alakjai köze tartozik, akiknek neve minden művelt ember fülében ismerősen cseng, de csak nagyon homályos és zavaros képzeletekkel társul. A viharos XIV. század Rómájában élt, mikor a pápák a folytonos belviszályok közt hányódó várost elhagyva, Avignoniban székeltek (1309- 1367) s az „urbs" politikai, gazdasági és szellemi életének mélypontján állott. Ily körülmények között alig akadt benne egy embernél több, aki érdemesnek tartotta, hogy sorsáról és életéről krónikaszerű feljegyzéseket vezessen. Más erősebib kultúrájú városok - Firenze, Siena, Bologna - egykorú történetírói is csak közt bevetőiéig és mellékesen emlékeznek meg róluk. Cola di Rienzo lobogó, gyújtó beszédei közül egy sem maradt fenn; leveleinek jelentős része elveszett, a Johann Neumarkt prágai kancellár megbízásából másoltakat is csak 1841-ben értékesítette először egy fiatal tudós, Félix Papencordt, aki segítségükkel igyekezett először a tribun tevékenységéről tárgyilagos képet festeni.
A XVII. századig szinte kizárólag Petrarca lelkesedésén keresztül emlékeztek rá, mint valami antik római hősre, aki a római köztársaság dicsőségét akarta ujraébreszteni. Így szól róla Bonfiniusunk is. Csak 1624-ben jutott eszébe egy braccianoi nyomdásznak, hogy az említett egyedüli egykorú római krónikából kiadja a tribunra vonatkozó fejezeteket, annak a Tommaso Fortifioccának tulajdonítva önkényesen a művet, aki, még uralomrajutása előtt, egy ízben Colát durván kigúnyolta s akit ez később hamisítás miatt szégyenoszlopra és pénzbüntetésre ítélt. A könyv hét évvel később, 1631-ben megjelent második kiadása elé Andrea Fei nyomtató hősének eszményi képét helyezte fametszetben, babérkoszorúval fején, díszes vérttel a mellén. Ez a Petrarca ízű elképzelés az egyedüli, melynek segítségével az ifjú Cola di Rienzo testi valóságát magunk elé idézhetjük.