A bevehetetlen város [antikvár]

Nehéz magunkról mesélni. Az önéletrajzomban számok, nevek, dátumok. Kaposvár, igen, itt születtem, éltem és most itt élek megint. Elvágyódtam és csatangoltam sokfelé, láttam a földet az űrből, és a helyet, ahol a föld átszakadt, láttam, ahol a nap a tengerbe esett, és elmentem majdnem a világ végéig - aztán végül mindig hazajöttem. Kerestem a saját igazságom ezerszínű csoda-madarát, de kiderült, hogy egy szörnyeteg, és majdnem felfalt. Fáradtan, magamban ültem egy szürke félhomályban, amikor felém fordította hatalmas, ragyogó, lélek-melegítő arcát az Igazság, és a szívem kiugrott - de kaptam helyette másikat, élőt. Akkor meséket kezdtem írni, a Szeretetről, aki előbb szeretett, akit ismerek, aki nem hagyott elveszni.Magunkról nagyon nehéz mesélni. mégis meg kellett próbálnom.