Nagy hadvezérek [antikvár]

Vannak ​emberek, akikről életrajzokat, regényeket és színdarabokat írnak, sőt filmeket készítenek, akik köré legendákat szőnek, akik különös becenevet kapnak. És ha katonákról van szó, nemcsak bajtársaik, hanem az ellenfél elismerését is kivívják. E könyv lapjain egy tucat ilyen katona sorakozik. Különböző korok, különböző népek és háborúk hadvezérei. Ami közös bennük: a hadtudomány és művészet tudatos, vagy ösztönös zsenijei, így tevékenységük a hadak élén – attól függetlenül, hogy uralkodók, vagy beosztott katonák voltak –, hosszabb-rövidebb ideig, de befolyásolta a történelmet. Miért pont ők, és miért nem mások? – kérdezheti joggal az olvasó. Hiszen az emberiség története – sajnos! – tele van háborúkkal, s annak kiemelkedő művelőivel. A fenti meghatározás alapján szerepelnie kellene az ógörög hadművészet olyan kiemelkedő alakjának mint amilyen Epameinondasz volt: olyan római katonai zseniknek, mint Marius és nagy ellenfele Sulla, akik nem csak csatákat nyertek, de forradalmasították a hadügyet is. Szólni kellett volna a Bizánci birodalom kiemelkedő hadvezéréről, a vitéz Belizárról, vagy a keresztes háborúk olyan legendás hőseiről, mint amilyen Szaleddin szultán, vagy „oroszlánszívű” Richárd voltak. Dzsingisz kán mellé óhatatlanul odakívánkozik a másik nagy keleti hódító, a „sánta” Timur Lenk.