Sára Sándor [antikvár]

A látó és törvénykereső - Arcképvázlat Sára Sándorról - Talán soha nem érthetjük meg a képzettársítások természetét. Gyerek- és diákkoromban gyakran tettem meg vasúton az utat Dunaharaszti és Budapest között. A vonatablakból látható fák, dombok, házak, átjárók képe olyan ismerőssé vált számomra, mint anyanyelvem szavai, mondatai. Elég volt csak egy pillanatra kilesnem a vonat jobb vagy bal oldalán, elég volt csak egyetlen házsarkot, sorompót, bokrot, lejtőt vagy rétet meglátnom: máris pontosan tudtam, hol vagyunk. De ahogy minden nyelvnek kivirágzanak története, irodalma folyamán a legszebb, legkülönösebb szavai, képei és kifejezései - nyugodtan nevezhetem ezeket a nyelv halhatatlan ünnepeinek is - ugyanígy fedeztem én föl magamnak Haraszti táján egy-két dombot, bokrost, facsoportot, futóhomokos részt, melyet a leginkább szerettem, amin sose siklott át a megszokástól a szemem...