Magyar rapszódia I-IV. [antikvár]

Arra nyitotta ki szemét, hogy az ablak alatt két felnőtt ember egyhangúan dörmögő hangja beszélget. Egy darabig mozdulatlanul feküdt tovább az ágyban. Hirtelenében nem tudta, vajjon az folytatódik-e tovább, amit álmodott, vagy már ébren van. De a falióra közömbös ketyegése, a szoba bútorainak és tárgyainak megszokott hétköznapi volta meggyőzte arról, hogy felébredt. Még fülelt az ablakon át behallatszó beszédre egy kissé, de aztán hallotta, hogy azok magyarul beszélnek. Magyarul pedig alig értett.