Liszt Ferenc élete képekben [antikvár]

Mikor Liszt meglátja a napvilágot, Beethoven középső alkotóperiódusa nagy műveinek vázlatába fog- talán éppen a VII. szimfónia hangjait veti papírra. Mikor búcsúzik a fénytől, a világosságtól, a gyermek Bartók Béla legelső próbálkozásait jegyzi le a jövőt sejtő édesanya gondos gondos keze. Pár hónapos, mikor Napóleon elindul Oroszország ellen, hogy európai ellenfeleivel végezve Indiára vethesse magát, s világbirodalmat alapítson. Négy nappal első születésnapja előtt kezdi meg végzetes visszavonulását Moszkvából a Nagy Sereg, hogy betöltse minden világhódító kaland emberi akarattól független erők és törvények szabta sorsát: az összeomlást, megsemmisülést. S öregkorában egyre élesedő szemmel tisztán látja, hogy a bismarcki Németország, a ferencjózsefi Monarchia ugyanezeket a nagyhatalmi ábrándokat kergeti, ugyanarra az útra lép, amelyen már annyit vérzett és szenvedett a mindig vesztes, mindig áldozatul eső nép. A bécsi kongresszus és a Szent Szövetség jegyében fogant, a francia restauráció s a metternichi kamarilla által mesterségesen életbe tartott korszakban kezdi meg felfelé s mind magasabbra ívelő pályafutását. Először ennek a történelmileg adott - 1820 és 1830 közti - társadalomnak a csúcsaira tör. De mily alacsonynak bizonyulnak ezek a csúcsok, mikor feljut rájuk. S mikor keresztüljut az osztálykülönbségek szinte áthághatatlan várfalain, s a már elért művészi eredményekre visszatekintve egyenrangú félnek képzeli magát, a rideg valóság könyörtelenül rántja vissza képzelgéseiből: elbocsátják a "zongoratanárt", aki a grófkisasszony kezéről merészelt álmodozni.