Bocz Gyula [antikvár]

Előszó Az elmúlt három évtizedben megújult lendülettel és szemlélettel folytatódott a 20. század második felében alkotó magyarországi és Magyarországról elszármazott művészek közül a szobrászok munkásságának kritikai számbavétele. A Műcsarnok számos időszaki kiállítást szentelt a korszak egy-egy szobrászcsoportjának vagy alkotójának, a Magyar Nemzeti Galéria kiállításain is megkezdődött a művek bemutatása. Ugyanakkor a forrásközlések, tanulmányok, monográfiák száma egyelőre kevés, a hagyatékok feldolgozása épp csak elkezdődött, a néhány alkotónak berendezett emlékházak, állandó vagy időszaki kiállítások nem adnak teljes képet.' További nehézséget jelent az 1950-es, 60-as, 70-es és 80-as évek regionális és országos szintű művészetpolitikájának, a művészetirányitás képzőművészetre gyakorolt hatásának a felméretlensége és tárgyilagos értékelésének hiánya.^ Az 1937-ben Pécsett született és 2003-ban ugyanott elhunyt Bocz Gyula azon nem túl nagyszámú, Képzőművészeti Főiskolát nem végzett szobrászművész közé tartozik, akik figyelemreméltó életművet hoztak létre, pályájuk sajátos alakulása vagy más okok miatt azonban viszonylag ismeretlennek számítanak. A nagyharsányi szobrásztelepen dolgozva éveken át jelentős elismerésben volt része, 1975-ben azonban ottani működése ellehetetlenült, ezt követően tíz évig nem kapott állami megrendelést, nem rendezhetett kiállítást. Bizonyos értelemben máig elszigetelt jelenség maradt. Műveire az országos kritika a 2017-es Egy/ieor című Műcsarnok-beli kiállítás kapcsán figyelt fel igazán,' művészetének hazai és nemzetközi gyökerei azonban jórészt feltáratlanok, átfogó értékelése hiányzik. Ennek egyik oka Bocz visszavonult vidéki életmódja, valamint az, hogy életműve kevéssé kötődik művészcsoportokhoz; mindvégig saját, öntörvényű útját járta. További ok, hogy munkáinak jelentős részét hazai és külföldi magángyűjtemények őrzik; a tnunkásságára vonatkozó irodalom nagy része megyei és országos napilapokban és folyóiratokban szétszórva található. Az ötvenedik évét betöltő szobrász addigi életműve javát felvonultató 1987-es pécsi kiállítás és katalógus után nem volt több ehhez mérhető, nagyszabású bemutatása munkásságának. Művészetének alakulását számos különböző, gyakran nehezen hozzáférhető forrásból lehet rekonstruálni. Bocz a neoavantgarde, azon belül az organikus törekvések jeles képviselője, egyben a land art egyik első magyarországi szobrásza." 1968-ban a pécsi Pintér kertben (Pintér arborétum) a helyszínen talált kövekből faragott kisméretű szobrokat, majd egy város alatti pince falába domborművet készített. Az 1969-1972 között a Nagyharsányi szobrásztelepen a Szársomlyó keleti kőbányájának sziklafalából kifaragott, Élet című (kat. 147), négy részesre tervezett kompozícióját, a jelenleg is fő művének tekintett monumentális Spirál (kat. 175) munkálatai (1971-1973) miatt hagyta abba. Több mint négy évtizedes munkássága során több mint húsz köztéri szobrot és domborművet alkotott, melyek legnagyobb része Baranya megyében található. A grafikát és a kisplasztikát gyakran előtanulmánynak szánta nagyméretű szobraihoz; a monumentális szobrászat egyfajta kiteljesedést jelentett a számára. Ugyanakkor vallotta: Számomra nincs nagy és kis munka, és talán ebből adódik, hogy nem tudok megrendelésre, határidőre dolgozni. Iparosmunkát teljesíteni. Örömmel vállalom a feladatokat, de a maximumot akarom mindig kihozni egy-egy szoborból. Legalább én legyek elégedett a munkámmal. Nem biztos, hogy remekmű születik, de engem megnyugtat, hogy megtettem minden tőlem telhetőt.^ Bocz legkedvesebb anyagai a különböző nemes kövek voltak. Művei kétharmadát ezekből, egyharmadát fából faragta, és van néhány fémből, csontból, valamint üvegből készített alkotása is. A köveket nagyrészt magyarországi kőfejtőkből szerezte be, de használt erdélyi, szibériai és carrarai fehér márványt; külföldön járt barátai többször hoztak számára különleges köveket. Elsődleges céljának az anyag belső tulajdonságainak, azokban rejlő artísztikum megmutatását tartotta. Nem akart különösebb értelmet, vagy jelentést tulajdonítani szobraínak - bízott a művek mindenkori befogadóra gyakorolt hatásában. Az 1960-as években készült korai figurális szobrai (pl. Liszt Ferenc, kat. 99) után főként természeti formákat (pl. Hullám, Spirál, kat, 114,175) idéző, absztrakt műveket alkotott, ugyanakkor gyakran rejtett figurális motívumokat szobrai és domborművei részleteibe (pl. Triptichon, kat. 124). Munkásságát a helyszínek a szobrászi alkotótevékenységet jelentősen befolyásoló helyszíni adottságok es meghatározó stílusjegyek alapján három fő szakaszra oszhatjuk; 1.1960-1967 Pécs; 2.1968-1981 Siklós/Nagy-harsany/Villány; 3.1982-2003 Hosszúhetény A második korszakban fontos cezúrát jelentett, hogy 1975 végén el