Régi csibészek [antikvár]

Részlet: "Alfától ómegáig A benzinkút pénztárosa körülbelül úgy nézett rám, mint gyakorlott pszichiáter a betegére a konzílium után, amikor a diagnózis tudatában azon tűnődik, mi legyen a Napóleonná átlényegült, alkalmilag Szent Ilona szigetéről visszatérni készülő páciens sorsa. Vajon elég a gyógyszeres kezelés? Vagy legyen agymosás? Esetleg mindkettő? Mindenesetre a magam részéről nagyjából az asztal alá készültem dőlni, ha jól emlékszem, némileg hörögve a csillapíthatatlan röhögéstől, beszélgetőpartnerem pedig vörös fejjel és fuldokolva igyekezett kihalászni a nyakkendőjét a kapucsínójából, nehogy nagyobb gond legyen az elegáns ruhadarabbal. Pedig igazából nem is történt semmi. Ha csak annyi nem, hogy Mészöly Kálmán - egy Hócipő-interjúsorozat keretében - ott, a benzinkúti kávézóban felelevenített néhány csibészséget a hatvanas évek Vasasának és válogatottjának hétköznapjaiból Szóval annál a történetnél még viszonylag rendben voltam, hogy a Szőke Szikla Kenderesi hajlakkját lábápoló spray-vel helyettesítette, a kapus meg hiába fújta, csak nem állt be a sérója, Illovszky Rudi bácsi pedig kénytelen volt megállítani a csapatbuszt, annyira elviselhetetlenül büdös lett a fedélzeten. Ám annál a résznél már nagyjából vinnyogtam, amelyiknél Korsós úgy állt bosszút a kibogozhatatlanul összecsomózott utcai nadrágjáért, hogy sutyiban térd alatt levágta Mészöly pantallóját, aki így a tréning után zakóban, nyakkendőben és bermudában volt kénytelen hazamenni. A kontrollt viszont akkor vesztettem el, amikor Kálmán elmesélte: vett két százas szöget, s miután combfájásra hivatkozva bekéredzkedett az edzésről, Korsós cipőjét akkurátusan rögzítette a talajhoz, hogy aztán a mit sem sejtő csapattárs lazán belebújjon a mokaszinjába, s mint valami síugró, negyvenöt fokos szögben dőljön előre." 5