Boldog Margit [antikvár]

Fedlapja repedezett. Alsó lapélén megsárgult, szórt foltokkal.
Kodolányi János a 20. századi magyar prózairodalom egyik legjelentősebb egyénisége. Korai elbeszélései a népélet színeit, a vidéki ember társadalmi nyomorúságát, a középosztály széthullását mutatják be. A harmincas évek közepétől a magyar középkor világa felé fordul az érdeklődése, s egymás után jelennek meg a tatárjárás korában játszódó, archaizáló nyelvi elemekkel átszőtt történelmi trilógiájának kötetei, köztük a Boldog Margit. A regény Árpádházi Szent Margit alakját rajzolja meg az író és kódexmásoló apáca, Ráskai Lea hamvasan tiszta és üde Margit-legendájától ihletetten. A műben a kolostori élet szintjén elevenedik meg a nyolc évszázaddal ezelőtti magyar történelem: megismerhetjük a zárdában nevelkedő főúri leányok cselekedeteiből a korabeli gondolkodásmódot, tanúi lehetünk, amikor Margit soror megtagadja apja kívánságát, hogy a szövetség reményében feleségül menjen Ottokár cseh királyhoz, s bepillanthatunk IV. Béla és István viszálykodásába, mely során Margit mint békességszerző áll apa és fia között. Kodolányi nagy empátiával idézi fel a magyarság e háborúkkal és nemzeti tragédiákkal terhes korszakát, valóságos nemzeti mítoszt teremtve ezáltal.