Vízi munkálatok és rétgazdálkodás a Nagykun Kerületben a 18-19. században (dedikált példány) [antikvár]

A kötet szerzője Elek György, nagykunsági helytörténeti kutató. E kötet szerzőjeként a karcagi határ történelmi, vízrajzi, tájökológiai és tájhasznosítási elemzésével mutatja be azt a változást, ami a történelem során ment végbe a Háromföld térségében. Abban a tájban, ami a Nagykunság, a Hortobágy és a Nagy-Sárrét szervesen összeölelkező vízjárta vidékét jelenti. Az alföldkutatásért Alapítvány eddig is fontos feladatának tekintette azokat a vízrendezéssel kapcsolatos tájbeavatkozások, lecsapolások vizsgálatát, amelyek során az egykor vízjárta táj a belterjes szántóföldi gazdálkodás színterévé válhatott. Ebben a tájban történelmileg is igazolható módon a víz és az ember volt a két legjellemzőbb tájformáló tényező. A víz egyszerre volt áldás és átok. Elek György tájtörténeti munkája Karcag város határának példáján - mint cseppben a tengert - mutatja be az ember viszonyát a még szabályozatlan Tisza eme óriási árteréhez. Ismerteti és példák sokaságával igazolja az itt élő emberi közösség által nagy értéknek tekintett ártéri legelők, kaszálók, nádasok, a szántható szigetek használatához, kezeléséhez alkotott szabályokat, a rét és a vizek használatának ritmusát, az ártéri gazdálkodás szokásait...