Utak a gyűrött papíron (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Úgy gondolom, nem túlzok, ha Zákányi Zsuzsa sokoldalúságát és tehetségét szó szerint véve értem. Belelapozva e verseskötetébe, azonnal szembeötlenek kifejező grafikái és festményei, és aki a versek mellett kottát is tud olvasni, kihallhatja a szerző által megzenésített verseinek kicsit fájó, melankolikus, mély dallamvilágát. Első verseskötetét József Attila emlékére írt verseivel indítja, őt állítva példának, akiről így ír: „Irritáltál / minden / botcsinálta / költőt, / földi léted / talán / épp ezért volt / börtön." (Te vagy a példa) A József Attila-i árvaság több helyen is felbukkan még verseiben. Zákányi Zsuzsa az „Utak a gyűrött papíron" c. ciklusába illesztette itt közreadott verseinek zömét. Az elmúlt ifjúság, a szerelmek, az eltemetett álmok, a természet közelsége, értése mind-mind helyet kapnak a szerző verseiben. Egy 1970-ben írt versét olvashatjuk először, melyben már megmutatkoznak egyéni költői képei („a nappalom / rád se gondolt") (Tudat alatt), ezeket sok-sok másik követ további verseiben. Pl.: „hiányod kövei lassan heggyé emelkednek" (Hiányzol); „Anyám dagasztotta kenyér/ illata a szélben/beköszön az ablakon, / ha sütnek a pékek" (Fejünk fölött ); „jól felkabátol" az éj (Tél); „fut a szekér, vele ment el / létünk ifjúsága" (Ősz szekerén); „szorongások kalácsfonata" (Hagyaték). „Voltak nagy szavak és apró ölelések, / hitek, vágyak és ráébredé-sek, / érkezések, mikor már elkéstek, / nevek, miket egykor fába véstek" - írja másik versében (Voltak nagy szavak ), „Hogy kell úgy élni, / hogy senkit se bántsunk?" - kérdezi. (Kérdem) „Járunk téves utakon / - keresőn és kutatón -". (Téves utakon) „többet mégsem / érhetünk, csak / amennyit másoknak / érünk" - állapítja meg (Garancia nélkül), „ ha már érted, akkor ne kérdezd, / hová tűnnek a remények?" (Ötven felé) „ úgy / hullnak napjaink / egyre, / mint a levél, / mit ősz idején / elfújt a szél / messze, messze." (Hulló levél) Filozofikus verseiben is közérthető, tiszta képeket használ (Köd, Kétkomponenses, Földig szól a jegyünk). Egyik leghosszabb verse a Sorskeringő, mely így kezdődik: „Ez itt egy világ, egy színes világ, / van benne minden, mi fontos, mi kell; / 5