Szín-arany (dedikált példány) [antikvár]

Aranylemezek - Túl a textilen, de... E sorok írója korábban már kifejtette azt a véleményét, hogy az elmúlt fél évszázadban három képző- és iparművészeti szakterület ért el összességében világszínvonalú és egyben progresszív és nagy értékű szakmai sikereket. Művészeten belüli képgrafika, az iparművészeten belüli kerámia, s a textilművészet. Kísérleti szellemi és manuális műhelyek alakultak ki, majd, a hatvanas évektől már erőteljesen kísérletező ágazat 1970-ben létrehozta a fal- és az első tértextil biennálét. A textil ekkorra már kilépett az alkalmazott műfaj kategóriájából, erősödtek a plasztikai törekvések, s gazdagodott az anyag használat, az állati és növényi anyagok és más matériák sokaságával. Nos E. Szabó Margit, éppen ebben az időszakban szerezte meg diplomáját az Iparművészeti Főiskola szövöttanyag, szőnyegszövő és gobelin szakán, s érdeklődése a szőnyeg felé terelődött, melyben már 1970-ben országos első díjat nyert. S nekilódult egy kivételes szőnyegtervezői munkásság, létrejött kapcsolata a békésszentandrási legendás műhellyel, munkái kikerültek külföldre. Felfigyeltek e darabokra, különös, sajátos mintavilágukra, szemléletük és alkalmazott technológiájuk mindig a kort is kifejező személyes esztétikumára, mely ugyanakkor nem akadályozta azok funkcionalitását. A frankfurti Heimtextil, a hannoveri Domotex, a milanói Star, a valenciai Textil Hogar eseményei segítették e müvek terjedését, melyek már korai szakaszában örömmel fedezhettük fel különös motívum alkalmazását (is), s amellyel akkor kezdett el közlekedni kultúrák között, amikor az bizony még nem volt divat, mai szóval: trendi. S bár ez a sikerszéria hosszú ideig tartott, mint oly sok más területen, itt is a rendszerváltozást követően jelentkeztek a problémák, amelyek közismertek. Óriási lett a verseny, technológiában, minőségben, árban, s a magyar tennék, mű nehezen tudott vagy nem is tudott versenyképes maradni. S ami itt a legkülönösebb (azt is mondhatjuk: a legfájóbb), hogy mindez a versenyhátrány nem az alkotó- és tervezőművészeken múlott. Így E. Szabó Margitnak is „szabad kapacitásai" keletkeztek, s az elmúlt évtizedben művészete radikálisan megújult. Mondhatjuk: mint más textilművésznél, textilművészeknél is, illetve azok egy részénél, mert bizony sokan nem voltak képesek egy sajátos „átállásra". Maga a textilművészet is újabb radikális fordulatokat élt, él át. Nem csak a szemlélet újul, de az anyagok köre is fokozatosan tágul, bővül. Ma már textilművészeti alkotás tud lenni a fa, a fonat, a fém, az állati belső, a műanyagok köre és még sok minden más, s textil tud lenni, textillé tud metamorfózis által alakulni a papír is, miként azt E. Szabó Margit tárgyai is bizonyítják. Ugyanakkor e munkák természetszerűen óriásgrafikák is, rajzokká, festményekké, plasztikákká nemesülnek, sőt: szervesülnek. Műhelyében évekig ott volt előtte a látvány: az összetekert szőnyegek felállított látványa, s ezek inspirálták henger formájú rajzok készítésére, melyeknek találó terminus technicust ő talált: hengergrafikák keletkeztek. Ezekből azonban egyesek kiterítve maradtak, s ugyan rajzokként jöttek létre, a falra helyezve viszont - ezt most én nevezem így: szőnyeggrafikákként érvényesülnek. S ha úgysem szövődnek szőnyeggé, akkor már nem technikai vázlatok, kartonok, rajzok, hanem mintha azok lennének, de valójában önálló esztétikumú, az autonóm és alkalmazott művészetet szintetizáló művek, melyek az előttük álló hengerekkel együtt fejtik ki jótékony hatásukat. E. Szabó Margitból az installáció művésze lett, személyes térértelmezéssel. Az adott térrészlet az ő általa készített műtárgyakkal, az ő elképzelése, koncepciója szerint egy átértelmezést is jelent, s egy átlényegülést. A textil virtuálisan érzékelhető, a papír valósága azonban térben bontja ki hatását, a papírnak a grafikai, festői szövedék szintén új értelmet ad, s mindez térbe helyezve lesz egy műtárgy, igen szuggesztíven. Az alkotó bizonyítja, hogy a művészi tehetség nem vész el, csak átalakul, a kreativitás, a világról alkotott gondolatok kifejtése, tárgyiasulása így is lehetséges és sikeres. Neve alatt utolsó kiállítására szóló meghívóján is az olvasható, hogy textilművész, noha kiállításán - szorosan értelmezve - csak két textilmű volt látható (két szőnyeg, az is függesztve, kifordítva, mintegy faliszőnyegként). Ám épp ez a trouvaille. Igen: E. Szabó Margit textilművész, akinek gondolkodását ma is egy olyasfajta rendszer és rendszeresség, sőt rendszerezettség determinálja, amivel egész pályáján foglalkozott. Majd - miután a dolgok, az élet és a világ értelmezése is foglalkoztatja, s hajtja - mint minden kreatív kortársát: