Verses bugyor (dedikált példány) [antikvár]

ARS POETICA KÜZDJ A LELKEDÉRT! ORDÍTVA ÉNEKELJ! l. Egyszer Anyámmal Kőbányán, hol nagy sörgyárak állnak, tragacson malátát toltunk a házi kocának. S azóta, ha szegény embert látok, aki az úton életét vonja, mint szaglott maláta-trágyát, sírás sír bennem, s látom kocsihúzó anyám fejkendős angyalarcát. És a kispestiek énekese lettem, a fáradtságittas, aszúdott arcoké. II. Konzervgyári volt apám, a súlyos léptű óriás. Vaksi, de válla olyan bolt, melyen százezer zsák hintázta földrevonó súlyát. Minden reggel az ő bakancsa volt, mely álmomból feldobolt, és még manap is úgy dobog a szívem, ahogy az ő lépése marsolt. És a magyar nép énekese lettem, kiknek a fején ha ülnek, lábbal mégis ők lépik a ritmust. l M ^ I 11