Színeváltozás (dedikált példány) [antikvár]

I.Az intéznivalók egykedvűen várakoztak sorukra az asztalon. Baloldalt a ráérősek, jobbszélen a sürgősek. Nyugalmas napjuk volt, csak a titkárnő csúsztatott közéjük néhány aláírnivalót. Délután pedig, amikorra a napfény már alig érte az irodaépület első emeleti szobáját, úgy tűnt, aznap nem is bolygatja őket már senki.Ám intézőjük mégiscsak megjött a félnapos tárgyalásról, de rá is mintha fásultság telepedett volna, maga mögé utasítva megszokott energikusságát. Ő amúgy szerette ezt az időszakot, mert ilyenkorra többnyire túl volt az értekezleteken és az aznapi fontos ügyek elrendezésén, így nyugodtan foglalkozhatott az adminisztratív és egyéb munkákkal.Most is ez volt a szándéka még úgy is, hogy nem nagy kedvet érzett hozzá. Ezért mielőtt nekifogott volna, lazításképpen megállt néhány percre az ablak előtt.A belvárosnak ebben a három házból álló szűk utcájában nem sok autó járt. Tulajdonképpen nemigen lett volna értelme kocsival behajtani ide, mert visszavezetett abba az egyirányú utcába, amely megnehezítette a dolgát a letérni szándékozónak. A viszonylag nyugalmas terep így kedvező hely lett a városi galambok számára. Annál is inkább, mert gondoskodójuk is akadt egy gyermeteg lelkületű öregasszony személyében, aki naponta többször élelmet szórt ki nekik.Most is ezt tette, közben anyáskodva hívogatta őket.- Gyertek ide kicsikéim, gyertek szépen a mamához A sokszor látott jelenet majd' mindig megmosolyogtatta, ám most maga sem tudta miért, valahogy lehangolta. Az ide-oda topogó testes asszony nylonzacskóval a kezében, s a körülötte totyogó, mohón csipegető galambok látványa ezúttal mélyebb gondolatokat ébresztett benne.Az jutott az eszébe, talán sohasem szólította mamának szegényt senki. Pedig ez a legtöbb asszony vágya. Anyaként tudja magáról.Kissé elidőzött a szónál: mama Az első amit megtanul a gyermek.