Őszi lira (dedikált példány) [antikvár]

Bevezetőként pár szót kivánok hozzáfűzni e nem egészen szokványos módon kiállított kis kötetben foglalt versekhez, melyeket szeretett férjem emlékére gyűjtöttem össze, A költemény-csokrot férjem:Jakab Jánosirta - akit mi, akik szerettük őt Jánoskának becéztünk,Ö nem volt a valóságban sem költő, sem író, de az irodalmi művekhez kora ifjúságától mély ér-ze3jni szálak fűzték.Sokat olvasott. Olvasmányaiban a leirt "Betűk" vonzották, melyekből mindig különlegesen szép és harmonikus világ tárult eléje. Lelkének valahol egy rejtett zugában őrizte azokat a sokszor borongós, romantikus hangulatokat, melyek a megírt verseiben is szinte kivétel nélkül kifejezésre jutottak. Versei hosszá időn át nem kerültek napvilágra, mig egyszer - sajnos már elkésve - kezembe került egy magnó-kazetta, melyre valamikor verseiből elmondott egypárat. Ennek alapján kerültek elő a fiókjában őrzött többi költeményei. Elolvasva a verseket, szerettem volna nyomtatásban is látni azokat, de sajnos a mostani irodalmi felfogás és általában a könyvkiadás nehézségei miatt erre nem kerülhetett sor, így alakult ki saját erőmből, valamint kedves rokoni és jóleső baráti segítséggel ebben a formában összegyűjteni a verseket és ezzel útjára bocsátani a kis kötetet. ^ ^^ . Kérem, - akik majd olvassák e lapokat - fogadják szeretettel.Budapest, 1985. karácsony.. .Mjahl