Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Tavasz volt.A szél felszárította már a csizmatalp-marasztaló sarat, a falu határáig nyúló széles síkság szegélyén lassan folydogált a Kösely-patak. Lement a nap, s az égen felragyogtak a csillagok. Akárha gyémántszegekkel erősítettek volna egy kék lepedőt oda, ahol az imént még az alkony sokféle színe váltogatta egymást.Kigyulladt néhány villanylámpa is a falu főutcáján. Megvilágították a községházát, meg egy gőgösen emelkedő szürke épületet, amelynek falán zománctábla fekete betűin botlott meg a fénysugár. A betűk a szentkorona köré vontak koszorút, jelezvén a netán kíváncsiskodónak, hogy az épület: a magyar királyi csendőrlaktanya.Dehát kíváncsiskodás ide vagy oda - ugyan mi különös van abban, hogy ilyen tanya is tartozik a faluhoz. Mikor csendőrség sokkal kisebb településeken is van, mint ez az átkozott Nádudvar.Átkozott! Legalább is ezzel a jelzővel szokták illetni a karhatalom emberei ezt a tízezernél is több lelket számláló községet. Megvolt rá az okuk. Először a csendőrfeleségek miatt, akik ha már a kakastollhoz kötötték a jövőjüket, nem arról ábrándoztak, hogy egy istenhátamögötti helyre hozza őket férjük-uruk...